Hogyan gyoztetek le a bulimiat? Hogy kezdodott nalatok?

Bemásolom egy régebbi válaszom:

Önismeret, saját magunk elfogadása segített nekem a hosszú évek óta fennálló bulímiám leküzdésében.

Ez persze nem megy pár nap alatt.

Én elkezdtem meditációkat végezni, hastáncolni, ez mind segített önmagam elfogadásában és egy idő után azt vettem észre, hogy " Jé, már de rég csináltam!".

Nem mondom, hogy már gyógyult vagyok és ha nagy stresszben vagyok még mindig előjön, de nekem ez nagy haladás, hogy a napi 1-2-3-ról lecsökkent a dolog havi, vagy kéthavi 1 alkalomra.

Kitartást!

Én anno elmentem kétszer pszichiáterhez, de csak gyógyszert írtak fel, azt nem szedtem be, abban nem hiszek.

"Beszélgetős" pszichoterápia jobban használt volna, de mivel arra nem volt pénzem maradt a saját erőm, végül is így jobban is jártam, hisz önerőből másztam ki a betegségből.

Meg persze azt is hozzá kell tenni a dologhoz, hogy nagymértékben segített az állapotomon mikor lett egy kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatom.

Tavalyi nyaram ezzel az egésszel volt tele. Hánytatások (napi akár 6 is), hashajtó, kimerítő edzések, koplalások.

Szüleim elvitte pszichiáterhez, nem sokat ért. Rajzolgattam csak nála, meg kis városkát kellett építeni kockákból, stb... ilyen személyiség tesztelő dolgok. 2-3 hónapig jártam minden héten, utána otthagytam.

Ekkor még mindig benne voltam a betegségben, vagyis ilyen néha szinten. Elmúlt 2 hétre, utána berobbant az életembe.

A nagy gyógyulás igazából karácsony környékén jött.

Felrakták a fogszabályzóm, és utána 1-2 hétre észrevettem, hogy kopik a fogam. Természetesen pánikroham tört rám. Akkor megfogadtam, hogy soha többé nem hányok! Ha már szép sorban lesznek a fogaim, akkor nehogymár mire leveszik a fogszabit, ne legyen fogam...

Mondhatni, a fogszabályzásom megmentette az életem:)

Néha azért eszembe jut, hogy jaj sokat ettem, gyerünk a wc-be, hashajtót tonnaszámra, de mivel találtam magamnak egy célt, amit meg akarok valósítani, és ahhoz nem szabad leroncsolódni, + a fogaim is féltem, elhesegetem a gondolatokat.

Következményei maradtak a betegségnek. Rendszerint feljön az étel magától... Sokszor fáj a nyelőcsövem.

Emberek csúfolódásával kezdődött, s persze a fogynivágyás.

Nekem is az önismeret segített, ahogy előttem már írták. Nagyon fontos, hogy megtanuld elfogadni és szeretni magad. Nekem az nem jött be, hogy mondjam el valakinek, csak rosszabbul éreztem magam tőle, megalázónak éreztem a problémámat... viszont ha "idegennel" beszélhettem meg, az más, az tényleg sokat segített...

Én pszichológusig nem jutottam, egyszerűen olyan mélyre süllyedtem, egészségileg és lelkileg, hogy már nem bírtam elviselni, olyan voltam, mint egy robot. Ahogy visszaemlékszem, már nem is igazán éreztem semmit, folyton csak aludni/feküdni akartam, nem akartam látni senkit/csinálni semmit.

Egyszer rájöttem, hogy ezt így tovább nem lehet, ez nem élet. Egyszer határoztam el magam, ami egyben azt is jelentette, hogy a fogyókúrámat is feladtam, pedig még 10 kg kellett volna (nem testképzavar). Vissza is híztam kicsit, de most eltelt kicsit több, mint egy év... egyszer kétszer visszaestem pár napra, de összességében boldog vagyok, és végre képes vagyok egészségesen lefogyni a maradékot.

Szóval összességében azt mondanám, hogy komoly elhatározás, és akarat kérdése, valamint sokat kell "lelkizned" akár egyedül, akár segítséggel, rá kéne jönnöd, mi az oka a betegségednek, és hogy tudnál javítani a dolgokon.

Ha gondolod írj privit... Sok sikert és kitartást!

Hass a lelkiismeretedre.

nézegess képeket a szegény országokról, éhező emberekről, kisgyerekekről, akik bármit megadnának az ételért vagy a töredékéért, amit te jómódodban magadba tömsz, aztán kihánysz.

Ha van benned jó érzés, akkor elszégyelled magad, és lassan undorodni fogsz magadtól, amikor nekiállnál hányni.

Talán, ha szerencséd van ez segít a falásrohamok elkerülésében is. Gondolj bele, hogy születhettél volna egy olyan helyre is, és hogy akkor izgatnának-e ilyen fölösleges dolgok?

Gondolkozz érettebben.