Hogyan lehet elfogadni a vékony testet, ha sosem voltam az?

Elég fura a problémám, mert ilyen biztosan nem sok van itt, mint én. Világéletemben kövér voltam, gyerekkoromban is, kamaszkoromban is. Aztán felnőttként szülés után elkezdtem életmódot váltani és fogalmam sem volt, mibe vágtam a fejszém. Rengeteget fogytam, és az előnyét megtapasztaltam, energikus, egészséges lettem, végre a konfekcióméretekben öltözhetek, a személyiségem is átformálódott, bátrabb és nyitottabb vagyok. Viszont néha nagyon ijesztő és ezzel nem tudok mit kezdeni. Én is olyan akartam lenni, mint egy átlagos testsúlyú ember, aki éli az életét, de nekem ez nagyon ismeretlen. Még mindig a XXXXL-es ruhákhoz nyúlok, és a próbafülkében nézem, hogy marhanagyok, mert még mindig azt hiszem, hogy csak az ekkorák jók rám. Felébredek reggelente, és pár másodpercre megijedek, hogy hol van a hasam, aztán kapcsolok. Az étkezésben is kezdek visszaesni, mert olyan, mintha még mindig kapaszkodnék a kövérségembe, pedig nekem jó, hogy végre egészséges lehetek, és nem akarok visszahízni. Zavar, hogy megváltoztam, pedig ezt akartam mindig is.

Remélem nem fogalmaztam túl bonyolultan és tud valaki segíteni, különösen szívesen veszem, ha valaki járt/jár a cipőmben. Kíváncsi vagyok, másnak hogyan sikerült elfogadni a változást.