Mi volt az utolsó csepp a pohárban, mikor erőt vettél magadon, hogy lefogyj? Hogyan sikerült?

Ok, hogy kalóriadeficit, kalóriadeficit. De azt kell megérteni, hogy tarthatatlan, ha az ember mellette pszichés okból sóvárog. Nem fogod megérteni, mert nem voltál még benne. Hiába eszel a kalóriakeretnek megfelelően, ha a falat kaparod, mert le kell küzdeni az állandó vágyat az egészségtelen ételek iránt.

Oké, hogyha betartja = fogy. De piszok boldogtalanul él szorongással és esetleg depresszióval. Ha ezek nincsenek kezelve, újra enni fog, sőt, zabálni és akkor pápá kalóriadeficit. Értelmetlen, érted? Mi értelme vékonynak, egészségesnek lenni kívül, ha belül ordít a lélek?

#22 saját talasztalat - nem fog menni

Amíg az az ismerős el nem határozza magát ő maga adidg hiába. Engem is noszogattak, probaltak rabeszelni sokfelekeppen egeszen 21 eves koromig. Akkor kar 45 volt a BMIm. Visszagondolva oket hibaztatom hogy nem szoltak hamarabb. De a szivem melyen tudom hogy ugysem erdekelt vvolna amig en magam ki nem talalom.

26N

Amikor 66 kilósan már úgy fájt a térdem, hogy alig bírtam ráállni.

Maga a súlyom nem zavart, mert 174 centi vagyok, szóval BMI szerint oké - kivéve, hogyha ízületi problémáid vannak.

Kalóriadeficittel fogytam, mert a térdemet nem mertem terhelni - azt egyébként sem. Most 59 vagyok. Nagyon nagyon ritkán fáj, többnyire hidegben vagy amikor rosszul lépek és megrántom.

18-as, nem unod még rhadtul??? Mert én kiégtem a papagájkodásodon.

Nekem pl az akupunktúrás fülbevaló segített. Tessék.