Ez már mentális "betegség"? Hogyan tudnék kijönni ebből?

Nagyon röviden a sztori:

40kg fogyás után még mindig utálom magam.

Nincs rajtam gyakorlatilag sok felesleg, 180cm 84kg, 2 és fél éve edzek és valamiért azt érzem, hogy habár kinézetre nem, de mentálisan anorexiás vagyok..

Félek enni, és rohadt sokat sportolok. Napi 3-4-5 óra séták, heti 4-5 edzések. Sajnos genetikát tekintve nagyon kevés kalórián tudok csak fogyni, nagyjából 1600-1800 kalória. Nem tudom tartani a diétát, gyakran félre eszem. Ennek nem feltétlen a kalória az oka, mert ha 3000 kalóriát eszem akkor is, ha 1600-zat akkor is ugyanúgy félre eszem..

Túlságosan hagyatkozok a mérlegre:

Mint írtam, jelenleg 84kg vagyok, de fejben már megfordult az is bennem, hogy 70kg-ra lemegyek, ne kérdezzétek miért.. A mostani fizikumommal teljes mértékben elégedett vagyok, de amint meglátom, hogy 84kg vagyok, olyan, mintha újra a régi 110+-os énemet látnám. Régebben belém nevelték ezt a magasság-110 dolgot miszerint ez az ideális testsúly. Tehát ha megy fel a mérlegen a szám nekem végem van, kb depresszió közeli állapot, ingerült vagyok, haragszom magamra és, ami a legrosszabb, hogy az egész kedvem elmegy mindentől és ezt a család többi tagja is látja. Régen nagyon életvidám voltam, le se lehetett lőni, mindig beszéltem, nevettem. Most pedig kb egész nap meg sem szólalok, nevetni 1 héten talán 1-2x nevetek, a hangulatom és életkedvem közelít a mínuszhoz, sokszor még én is meglepődök.. Képes vagyok több napig arra, hogy egész nap senkihez sem szólok csak úgy vagyok magamnak. (ami azért hátrány, mert egyébként is introvertált vagyok egy kicsit, na de így duplán..)

Rosszul alszom, ami nyilván visszavezethető a sok mozgásra és arra, hogy folyamatosan félre eszem. A félre kajálások nagy része éjszaka történik.

Konkrétan 9-10 óra körül elalszom, és éjfélig felkelek minimum 4-5x és minden egyes alkalommal olyan "éhség" tör rám, hogy szinte már megszokásból a hűtőhöz megyek és vagy iszok valami cukrosat, vagy eszek valami kisebb dolgot. Na ez 4-5 alkalommal megtörténik 1 este alatt és általában +400-500 kalória így minden este becsúszik (legalábbis ennyire emlékszem, aztán kitudja..)

Így pedig jön az ördögi kör: A következő nap kompenzálok és mivel egyébként is kevés kalórián vagyok ÉS még tartani is szeretném pluszban a deficitet, általában 4-5 órát sétálok és még megpróbálok kevesebbet is enni. És ez minden egyes nap szinte megtörténik.

Valamiért nagy bennem a megfelelési kényszer, ami valamilyen szinten érthető, mert kb. kövérként nőttem fel, rengeteg atrocitás ért emiatt (nem csak szavakkal sajnos). Bizonyítani szeretnék mindenkinek, úgy érzem, hogy nem teszek meg mindent, pedig ennél többet már nem nagyon tudnék.. Mindig többet és többet akarok, pedig, ha belegondolok, ahhoz képest, hogy hol voltam 3-4 évvel ezelőtt, rohadt büszkének kellene lennem, mert van, aki egész életében nem tud lefogyni akaraterő hiánya miatt, nekem pedig sikerült..

Fizikailag legalábbis igen, de mentálisan úgy érzem, hogy egy csődtömeg vagyok, aki sikertelen mindenben, akit még mindig bántanak, akit mindenki elutasít..

Nem tudom, van-e ebből kiút. Imádok mozogni, sportolni, de rettentő negatív hatással van rám az, hogy ennyire megakarok felelni mindenkinek és hogy ennyire számít az, hogy hogyan nézek ki..