Egyik barátnőm sokszor tesz furcsa megjegyzéseket amióta diétázom. Ti hogy kezelnétek?
Idén életmódváltásba kezdtem, egészségesebben étkezem, otthon tornázom rendszeresen, számolom a kalóriákat. Néha egy kis bűnözést megengedek magamnak, de a keretet akkor is próbálom tartani. 18 kg-t fogytam eddig, még 7 kg van hátra a célig. 161 cm magas nő vagyok, jelenleg 62 kg, 55 kg a cél. 80 kilóról indultam. A családomtól és az ismerőseimtől rengeteg elismerést kapok de egy barátnőm, aki munkatársam egyben, mindig valamilyen megjegyzést tesz. Például: a kalóriaszámlálás unatkozó embereknek való; ő nem tudna ennyi nyúlkaját enni (sok zöldséget eszem); minek akarok egyáltalán gebe lenni; a férfiak a nagy melleket szeretik, meg a nőies formákat, nekem meg amúgy sincs nagy mellem; mivel alacsony is vagyok, tininek fogok kinézni. Ezek mellett sokkal gyakrabban hoz be csokit, sütit, kínálgat.
Ritkán elfogadom (olyankor nevetve mondja, hogy na lőttek a diétádnak), ha meg nemet mondok, akkor megsértődik, "ez nem élet" ilyeneket mond.
Hiába mondom, hogy nekem így jó és még jobb lesz, meg se hallja. Őszintén szólva sok kedvem már nincs vele beszélgetni meg eleve találkozni. Ő túlsúlyos, 95 kg körül van. Jól gondolom, hogy a túlysúlya miatt próbál beszólogatni?
Egy másik kolléganő látja és hallja mindezt, és azt mondta példát lehet venni rólam majd ránézett. De csak azzal védekezett, hogy a nagy melleit nem szeretné elveszteni. Hiába fullad ki, dagad a lába, szenved nyáron, most engem támad kedvesen álcázva.
Amióta távolságtartóbb vagyok, kicsit visszafogta magát de nem mindig bírja ki. Ti hogyan reagálnátok ezekre?
Köszönöm
31N
"Már miért lennék az? Pont, hogy csöndben vagyok inkább ilyenkor is, kerülöm a feszültséget. A munkahelyi légkör miatt meg pláne."
Nem a munkahelyeden, itt. Nézd, én 43 kilót fogytam, de nem érzem úgy, hogy jobb ember vagyok tőle. A kolléganőnek egyszer mondd meg határozottan, hogy mi a helyzet. És próbálj meg nem ő lenni, mert a kérdéseddel, meg ezzel a megjátszott értetlenkedéssel ugyanazt csinálod, mint ő, csak más előjellel.
Mintha a húgomról írtál volna - ezelött pár évvel lefogytam normál méretre, elötte volt kb 15 kg fölöslegem.
A húgom több, mint dupla annyi súlyú, mint én, de állandóan beszólogat, hogy miért "legelek", "kecskéknek való, amit eszem", stb, ö meg naponta megeszik 30-40 dkg zsíros szalonnát zsíroskenyérrel, sajttal, megiszik mellé egy liter házi tejet (6-8 % zsírtartalmú), közben meg folyamatosan panaszkodik, hogy fáj a dereka, a lába, a háta, nem bír lépcsözni (ez alatt azt érti, a házba be meg ki két lépcsön kell felmmenie.
Irigykedik. Ő is leszeretne fogyni, csak nincs hozzá kitartása és akaratereje. Így pedig, mivel Ő nem képes erre, így a környezetében lévő embereket sem szeretné, hogy sikeresek legyenek, pont ezért kínálgat sütivel és hasonlók.
Neked gratula!
"Ezek mellett sokkal gyakrabban hoz be csokit, sütit, kínálgat."
Ez nagyon ismerős, nem csak munkahelyen, hanem ismerősi körben is, sőt családtagok is hajlamosak rá. Mintha direkt csinálnák, de nem is rosszindulatúan hanem tudatalatt mintha táplálni akarnának.
Amikor még csak elkezdtem olvasni miket mond, már a stílus és a tartalom miatt is annyira éreztem hogy kövér, és ezzel együtt rohadtul irigy a csaj. Mármint a " barátnőd". Az én életemben is volt ilyen nő. Ahogy elkezdte észrevenni hogy fogyok ( amúgy nem mondtam el senki másnak a szándékomat csak a férjem és anyukám tudott róla kezdetektől), elkezdett megjegyzéseket tenni, hogy mi a baj, esetleg rákos vagyok e, mert hogy fogytam, milyen " beesett" az arcom, miközben csak lement róla a zsír fokozatosan. Szokásos, ő nem tudna állandóan salátán élni ( amugy én sem élek azon de szeretem😂) , mikor mentünk a mekibe és én kertész salátát kértem " azzal a szarral nem lehet jól lakni". " mikor unod már meg az önsanyargatást, " úgyse fogsz tudni lefogyni mert egész kisgyerekkorodtól kövér voltál," miért nem fogadod el magad inkább és élsz boldogan? Meg hasonlók.
1et tippelhetsz mi volt ennek a hátterében. Hát az hogy a hölgyemény szintén nagyon el van hízva, majdnem annyira mint én voltam . Ő 150kg, én 170kg voltam és 64kg lettem.
A vége felé már nagyon untam ezt az egészet, egyre bunkóbb lett, hiába szóltam rá, nem hagyta abba, nem tette. Így szembesítettem őt az irigységével, az akaratgyengeségèvel, a lustaságával és közöltem, hogy engem többet ne keressen, mert számomra ő nem barát többé. Nem gondolom, hogy el kellett volna fogadnom, hogy éjszakánként fulladok, napi szinten fájnak a lábaim, leszakad a derekam annyira fáj, alig kapok magamra ruhát amibe beleférek, zavaros a ciklusom, cisztáim vannak,anyagcsere betegségem és egyéb hormonzavaraim, minden szar bajom van stb stb. Szóval én inkább beleálltam ebbe az amúgy baromi nehéz küzdelembe, mintsem várjam a halált. Ezek után otthagytam. Még párszor rám írt de nem érdekelt, le is tiltottam mindenhol.
Az ilyet ki kell irtani az életedből ha lehet. Vagy leszarni magasról. Én az ilyennek, ha nem tudom levakarni mert pl munkatárs, simán minden hasonló megnyilvánulására szembesíteném az irigységével és a saját frusztrációival, mivel ő is túlsulyos. valószínű aggódik amiatt is, hogy amikor lefogysz, kevesebb esélye lesz a pasiknál melletted.
Köszönöm a sok kedves választ! :)
Hajlamos vagyok csöndben tűrni a béke miatt, tényleg próbálom kerülni a feszültséget és elengedni a fülem mellett. De most adtatok egy löketet és megemberelem magam, jobban kiállok majd magamért és nem engedni, hogy elrontsa a kedvem. És igazatok van, ilyen "barátra" nincs szükségem.
Lehet sima kognitív disszonancia. Folyamatosan így erősíti meg magát, hogy ő jól teszi, hogy nem fogy le. Elképzelhető, hogy nem is tudatos. Erre gondolva olyanokat mondanék neki, hogy "én így érzem jól magam, te is tegyél úgy, ahogy neked jó" Törölni kéne a fejéből azt, hogy a te súlyodnak bármi köze van az ő súlyához.
De akár bele is tippelhetsz a vívódásába: "úgy gondolod, neked is ki kéne próbálni a nyúlkaját, de nem visz rá a lélek?" Erre vagy azt mondja, hogy nem, ő nem akar fogyni, akkor helyeselj, hogy mindenkinek a saját útját kell járni. Ha azt mondja, hogy igen, akkor kiugrott a nyúl a bokorból, és ez segít végleg lezárni a témát.
Vannak azok az emberek,akik annyira lusták és gyávák belefogni,hogy megmagyarázzák maguknak miért jobb a csoki ...mert a Nagy mell... szánalmas. Légy magadra büszke és ezt el IS mondhatod simán 😊
Pl. Büszke vagyok magamra hogy vissza tudom utadítani a csokidat. Ne vedd magadra. Egyszerűen én élvezem hogy ilyen jól megy nekem ez az egész. A vélemenyunk az külömbozik, de ettől még szép napot kívanok neked.
És magadban kuld el a francba az ilyen hárpiát 😊😊 még az a 7 kilo es ugyis lekopik magátol, mert olyan szexi leszel hogy nem lesztek 1 kategória abszolúúút.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!