Mással is van az, hogy nincs kedve szinte semmihez, ha felszedett egy picit?

Én is ugyanígy vagyok sajnos. Az elmúlt években rengeteget jojóztam, a lelkiállapotom folyton kihatott a súlyomra.

Most, hogy odafigyelek már évek óta, de mondjuk felcsúszik 2 kg, rögtön magamba zuhanok és nagy önuralom kell, hogy bánatomban ne egyem meg a hűtőt, és ne kuksoljak a szobámban. Ilyenkor inkább lemegyek sétálok a kutyámmal, vagy meglátogatom a mamám. Lényeg, hogy legyen valami, ami feltölt, visszaránt a valóságba.

Nálam is ugyanez van, én is evészavaros vagyok (talán kezdek belőle kijönni). Nekem hatalmas tartományokban mozgott a súlyom évekig, a i persze egyáltalán nem egészséges. 15 kilót lefogytam 8 hónap alatt, aztán 20-at vissza 4-5 hónap alatt, ilyesmik. És amikor felfelé ment, a tényleg elbújtam a világ elől, lemondtam eseményeket, találkozókat, ez utána persze kihatott az evésemre, még inkább kövéredtem stb.

Mostanra kezdek rájönni, hogy teljesen mindegy mit gondolnak az emberek (pláne idegenek, akik nem is gondolnak semmit) rólam, az életet élni kell, ha felszedek pár kilót, attól még minden egyéb ugyanaz, és csak az agyamban létezik a negativitás, és csakis a kilók miatt. Már régóta tartom így a súlyom, el lehet érni egy egyensúlyt.