Milyen lehet az élet közel 50-es BMI-vel?

Szia, én voltam 50-es BMI körül. A legrosszabb az volt, hogy hamarabb kifulladtam minden feladatban. Igazából Nem ettem többet akkor sem, csak épp napi 2szerre ettem meg azt a kb. 1600 kalóriát. Most 35 körüli a BMI-m, ugyan annyi kalóriát viszek be, csak napi 6-7 alkalomra elosztva. Még most is sok a felesleg, de sokkal energikusabb vagyok, pedig az étkezésem összetétele sem változott túlzottan. Igazából mindent megtudtam akkor is csinálni és most is, de nyilván nem mindegy, hogy olyan súlyfeleslegnél már a tükörben sem tetszettem magamnak (most legalább már haladok afelé, hogy tetszek.)

Minden nap igyekszem 12-14 ezer lépést megtenni, illetve két naponta fél-1 órát szoba-biciklizek. Lassan de biztosan változok.

2. biztos, hogy jól számoltad a kalóriákat? Elég hihetetlenül hangzik, hogy napi 1600 kalóriával 50-es BMI-re hízzon valaki (hacsak nem nagyon alacsony, 0 aktivitással).

A másik, hogy ha ugyanazt az energiamennyiséget több részre osztod, az önmagában nem elég a fogyáshoz, az más kérdés, ha ettől energikusabban érzed magad, többet mozogsz, és a mozgástól fogsz le.

Én ennek pont az ellenkezője vagyok amúgy (nem ennyire magas BMI-vel, de napi 1 kb. 2000 kalóriás étkezéssel fogytam le).

2-es vagyok. Igen, biztos, hogy jól számoltam. Ez 2 éve volt, akkor hagytam abba a cigit és vele párhuzamosan a fogamzásgátlót is, az anyagcserém lelassult. A hormon változástól pedig felborul a pajzsmirigy működésem. Én magam pedig nem segítettem rajta, hogy mindössze 2szer ettem, délben először majd du. 5kor másodszor. Napi 4 liter víz + kb 4-5 fekete kávé, amitől nem voltam éhes. Több, mint 3 kilót híztam, viszonylag rövid idő alatt.

5-ös egyébként, ha elolvasod és értelmezed az írásom egy szóval sem említettem, hogy a többszöri étkezéstől fogytam, de nekem az életmódváltás (ami lényegében a kávé csökkentését, az étkezések elosztását és a séta + szoba bicó beiktatását jelentette) segített. Nyilván, ha nem egyszerre terheled meg a szervezeted étellel, és nem hagyod ingadozni az inzulin szintet, az segít a fogyásban..

Anyukám 158 cm-hez volt 108 kg, ez elvileg 43-as BMI.

Kb egész nap csak feküdt az ágyban (laptopon dolgozott), fizikai aktivitásra gyakorlatilag nem volt képes. A másodikra felmenni alig bírt, teljesen kifulladt, egy km-et nem bírt sétálni normál tempóban, csak nagyon lassan. A térde kb 10-12 év fáj folyamatosan mindenféle mozgás után, ami pár méternél több, a túlsúly miatt.

58 éves korában jött a nagy baj, kiderült, hogy 2-es típusú cukorbeteg lett. Most 60 éves, 2 év alatt kb 10 kg-ot sikerült fogynia nagy kínszenvedések árán, ráadásul a szíve is túl van terhelve. 3 havonta orvoshoz jár, minden egyes nap többször méri a cukrát és minden ételadagot szigorúan méricskél magának, a napi kcal limitje 1300, a szénhidrát 160, ha jól tudom. Az imádott sütiket, jó magyar ízes, fűszeres kajákat gyakorlatilag egész hátralevő életére elfelejtheti és a betegségét sem tudja meggyógyítani, csak szinten tartani intenzív odafigyeléssel.

Folyamatosan mondogatja, hogy bár odafigyelt volna annak idején...

40 körül volt a BMI, amikor elegem lett magamból, 110 kiló voltam a 165 centimhez. Most másfél év után 23-as. A BMI kalkulátor szerint az abszolút ideális súlyomhoz még 2 kg kellene, de azon már nem görcsölök.

Minden bajom volt: folyamatosan fájt a térdem, nem tudtam szinte járni se, a cipőkötésben is kifulladtam, a cukrom az egekben, ruhát nem kaptam magamra.

Mit ettem? Mindent, ami épp elémkerült, mérték nélkül. Ha hamburgert akartam enni, simán rendeltem menüt éjfélkor a mekiből.

Nekem 44 volt a BMI-m (nő).

Sokat fájt a térdem, csípőm. Futni nem tudtam. Volt olyan barátnőm, akihez azért nem mentem el babanézőbe, mikor szült, mert a 4. emeleten lakott, és nem volt lift...

Izzadtam, lihegtem, ha elmentünk pl. kirándulni, vagy csak felmentünk barátokkal a metróból a lépcsőn, hihetetlen megalázó volt, hogy én nem kapok levegőt, zihálok, mindig rám kell várni.

Ruhát a kínaiban vettem, a legnagyobb férfi méretet pl. nadrágból, felpróbálás nélkül, mert ha MÉGIS kicsi rám, az milyen iszonyú ciki lett volna. Vagy turkálóból, azt is felpróbálás nélkül, mert akkor be kellett volna ismerni, hogy igen, ez a sátorponyva nekem lesz...

Sokat ettem. Bármit. Pl. 2 csomag üres háztartási kekszet egy ültő helyemben. Egész nagy üveg nutellát magában. Ez volt a szenvedélyem. Még mindig az, egyébként, nincs olyan hét, hogy ne küzdenék meg vele, de most már tudok ellenállni.

Most 28 a BMI-m. Még dolgozom rajta, de már ez is ég és föld.