Csajok mi volt a legszörnyűbb diéta amit kipróbáltatok? Képesek vagytok most szeretni a testeket? Ès ha volt olyan amikor nagyon nem szerettètek az hány éves korotokban volt? Hogy tudtátok elfogadni a testeteket van vmi tanácsotok?

A legszörnyűbb az volt, mikor 1000 kalóriát ettem minden nap és hetib2 napot koplaltam. Másfél éven át szarul voltam, hullott a hajam csomókban, szédültem, nem is néztem ki jól, mert hiába voltam vékony, rúd formája volt a testemnek.

Most szeretem a testem, igen, szexinek, nőiesnek érzem magam és büszke vagyok arra, ahogy kinézek. Persze vannak rossz napjaim, de összességében jól érzem magam a bőrömben.

14-16 évesen éreztem magam a legrosszabbul a bőrömben, akkor kezdtem ezt az esztelen koplalást is.

A testem elfogadása csak részben volt elfogadás. A normális alakhoz egyetlen út vezet, az pedig a tudomány. Beleástam magam a témába, elkezdtem egészségesen, fehérjedúsan enni a saját energiaigényeimnek megfelelően, elkezdtem edzeni heti 3, majd heti 5 alkalommal saját súllyal és súlyzóval. Életmódot váltottam, erre rendezkedtem be, nem akartam hátfájós, elszottyadt mamóka sem lenni, szóval nem csak az alakomról szólt, hanem arról, hogy a fiatalkor véges, ideje észnél lennem és karban tartanom a testem, hogy ne amortizálódjak le idő előtt. 20 évesen kezdtem talán, ennek lassan 6 éve és jól érzem magam, hogy nap mint nap csinálok valami értelmeset, hogy egy egyszerű ruha is jól áll, hogy ismerem a testemet... Sok más dologra is figyelek azóta (bőrömre például), amit szintén ez a lelkesedés hozott magával a dolgok megértése iránt.

Anno megúszni akartam, az volt a baj. És rohantam, hogy nyárra, egy év múlva, stb jól nézzek ki. Most inkább magát a tevékenységet élvezem, nem rohanok sehova, nem kapkodok, hanem kitapasztalom a dolgokat hosszú távon. Nem esek kétségbe, ha feljön 1-2 kiló egy lazább nyaralás alkalmával, mert rendelkezem a tudással és a rutinnal, hogy hogyan adjam le. Jókat kajálok, mert ledolgozom... Sokkal szabadabb így. 😊

Ha úgy vesszük, az összes az volt, ami nem volt tartós.

Hogy szeretem e a testem?

Erre sosem gondoltam így.

Egyszerűen nem zavar,hogy milyen.

Sok éve házas voltam.

50 kilósan ismerkedtünk meg és egy huszast felszedtem.

Persze, mindenfélével próbálkoztam, de eredménytelenül.

A volt férjem mondta, hogy fejezzem be ezt a hisztit a dagadtságommal!

Őt nem zavarja, de ha engem igen, akkor mozogjak többet és annak lesz eredménye, csak ne kelljen hallgatnia a barátnőim és az én állandó nyavajgásomat, hogy jajj de dagadt vagyok.

Ez segített elfogadni magam.

Érdekes módon utána nem híztam tovább és nem is küszködtem diétával. Pár éve kezdtem el kalóriát számolni és mozogni, ezzel adtam le, ami fölös volt. Nekem ez vált be.

Lassú és tartós változás. Az elején kicsit nehéz volt elosztani, hogy mikor mit, mennyit, de azóta teljesen megváltozott a kajához való viszonyom.

Soha nem utáltam a testem. Persze volt mikor nem tetszett. A legnagyobb hülyeség amit csináltam a káposzta leves kúra és az alma ecet ivása. Ezeken kívül sok mást is próbáltam ami természetesen nem vált be.(regenor, burn fast, súlykontroll kapszula) Az egyetlen ami működik a kalóriaszámolás. 14 éve fogytam 14 kgt. 5 éve szültem a harmadik gyerekem, most +12-vel indultam január elején, 7 kg mínusznál járok. 44 éves vagyok, 165cm és jelenleg 63kg három gyerek után. 30 évesen sport nélkül fogytam, de koromnál fogva már muszáj sportolnom is. A bőröm csak a hasamon gáz, de ez genetika + a három csaknem 5kg-os gyerkőc.

Szeretem magam, elfogadom a testem és teljesen vállalhatónak érzem magam akár bikiniben is.

Amikor 2 hét alatt fogytam 8 kilót úgy, hogy egész nap rohangàltam (felszolgàlós gyakorlat), mellette szedtem valamilyen folyókúràs bogyót (azóta betiltották) és mellette csak pàr falat valamit ettem egész nap. Csodàlom, hogy nem estem ott össze.

Nincs most semmi bajom az alkatommal, bàr szeretnék egy kicsit fogyni. Sportolni sportolok(ami miatt van izmom) azzal nincs gond. Másfél éve 10 kilóval kevesebb voltam (59 kiló), de annyira nem akarok lemenni. Meg most izmosabb is vagyok mint akkor és az izom nehezebb, mint a zsír.

Az anorexia. 34-re lefogytam.

Most sem vagyok elégedett, mindig lehetne laposabb a hasam, vékonyabb a derekam, kerekebb a fenekem… hát ez van, szerintem sosem leszek elégedett.

Egy évvel ezelőtt 110kg voltam, 33 évesen. Gyűlöltem magam.

Most 67 vagyok és jobban érzem magam a bőrömben, mint valaha, pedig hagyott nyomokat a fogyás.

A legrosszabb az ilyen kalóriaszegény diéták voltak, majd éhen haltam, szarul voltam stb. Sose sikerült vele tartósan lefogyni.

Aztán váltottam egy teljesen más módszerre, és lefogytam elég sokat. Szeretem magam, és szeretem a testemet is. A fogyásnak itt- ott maradtak nyomai, de én akkor is boldog vagyok, mert legyőztem önmagamat. Olyan mélyről küzdöttem vissza magam az életbe, ahonnan rettenetesen nehéz volt kitörni.