Mi lehet velem? Ez valami fogyatékosság? Legyőzhetetlen függőség? Pszichiáter kell nekem? Vagy mi ez?

Már komolyan nem tudom mit csináljak magammal, egyszerűen nem értem, miért történik ez mindig. Regényt tudnék írni erről, de megpróbálom minél rövidebben összefoglalni.

Kb. 10 naponta elszakad a cérna és brutális mennyiségű csokit eszek meg, vagyis zabálok fel.

Jó az étrendem, energiában, fehérjében, rostban gazdag, jo minőségű szénhidrátokat és zsírokat viszek be a normál napokon. Zab, bulgur, kuszkusz, gersli, csirkemell, csirkecomb, pulykamell, pulykacomb, zöldségek, gyümölcsök, tojás, sovány túró, pur pur kenyér, csirkemmelsonka, lazac, humusz, cottage cheese, sajtok a napi étkezéseim alapjai, és szeretem is ezeket nagyon, meg az egészséges étkezést, jó érzéssel tölt el, energikusnak érzem magam. Nagyon édesszájú vagyok, így a reggeli extrás, de cukormentes zabkásámon kívül minden nap eszek egy kis hagyomanyos édességet is, túró rudi, pöttyös guru, joghurt, kis csoki, müzliszelet stb (mármint ezek közül valamelyik). De hiába eszek 2000 kalóriát sok sport mellett és nagy volumenű, laktató ételeket, mindig nagyjából 10 nap után elkezdek iszonyúan sóvárogni egy nagy mennyiségű édesség után és megindulok a lejtőn. Olyankor nem tudok másra gondolni, a lelki szemeim előtt látom a tábla csokikat, és nem tudom elnyomni a sóvárgást egy kevés édességgel, mert olyankor sok kell. Annyi mindent kipróbáltam már ez ellen, amiket itt is olvastam, rágózás, fogmosás, forró tea, szopogatós cukorka, magnézium tabletta, motiváló képek nézegetése, figyelemelterelés, rengeteg víz megivása, rendes kaja megevése akkor is ha épp még nincs ott a következő főétkezésem ideje, fehérjeszelet, fehérjeturmix, kis adag édesség, egészséges édesség stb stb stb sorolhatnám naphosszat, komolyan már nincs olyan módszer kb.amit ne próbáltam volna ki. Próbálom elnyomni magamban, próbálok nem rá gondolni, de nem megy, állandóan visszatérnek a gondolataim, próbálok kevés édességet megenni olyankor, volt már hogy csináltam pl.fél liter forró kakaót, gondolván hogy az csak kielégít, lévén hogy forró, édes, és mégsem 3000 kalória, csak 300, de nem, pár perc elteltével újra kínoz a sóvárgás, és egyszerűen nem múlik el, és olyankor összezabálok egy halom édességet, szó szerint émelygésig, míg már ki nem durranok és persze utálom magam olyankor.

Annyiszor elterveztem már, hogy miket fogok csinálni, ha újra kezdődik a sóvárgás, összeírtam a stratégiáimat egy noteszba is, hogy bármikor ott legyen, és "tiszta" időszakomban ezek tok jó módszereknek és motivációknak tűnnek, de amikor újra ott vagyok, mintha elborulna az agyam és nem tudnék tisztán gondolkodni.

Mostanában kezdek arra gondolni, hogy ez nálam nem akaraterő kérdése, mert bár így írásban valószínűleg nem egy annyira át, de borzasztó szenvedek mikor fellép ez a sóvárgás, nem tudok koncentrálni a munkámra, nem tudok másra gondolni, szinte fizikai fájdalmam van. Kezdem azt gondolni, hogy valami hatalmas bajom van, csak nem tudok róla.

Az életem rendben van, boldog párkapcsolatom, imádom a munkámat, szeretnek a barátaim, igazából nem hiányzik semmi, boldog vagyok. Sokat sportolok, nagyon élvezem, szeretek mozogni, de ezzel a dologgal egyszerűen már már tudok mit kezdeni :(

Rengeteget írtam, bocsánat, nem akartam ennyit...

Talán még annyit röviden, hogy mostanában kipróbáltam azt, hogy mikor kezdődött a szokásos sóvárgás, aznap a szokásos napi kis édesség adaggal valamivel többet ettem, például egy egész tábla csokit, és összeszorított fogakkal megálltam, hogy többet ne, remélve, hogy így másnapra elmúlik és jó kész minden. De nem múlt el, úgyhogy másnap újra pl.egy tábla csokit remélve, hogy harmadnapra elmúlik a sóvárgás, de hatmadnapra sem múlt el, és akkor megint összeettem mindent. Ilyenkor mindig azt gondolom, hogy kár volt az első két napon 1-1 tábla csokit betolni, a harmadik napon meg ennek q sokszorosát, akkor már jobb lett volna inkább rögtön az első napon a rengeteget megenni és akkor el vagyok intézve a következő kb.10 napra. Mindig nagyjából 10 nap ez az idő, amíg "tiszta" vagyok (már úgy beszélek magamról mint valami rossz drogosról). Azt hittem már sikerülni fog mert térség egyre jobb ötleteket és motivációkat gyűjtöttem, töredékét írtam csak le vagy még annyit sem, és mégsem megy, nem és nem, ha megszakadok akkor sem :(