Mi lehet velem? Ez valami fogyatékosság? Legyőzhetetlen függőség? Pszichiáter kell nekem? Vagy mi ez?
Már komolyan nem tudom mit csináljak magammal, egyszerűen nem értem, miért történik ez mindig. Regényt tudnék írni erről, de megpróbálom minél rövidebben összefoglalni.
Kb. 10 naponta elszakad a cérna és brutális mennyiségű csokit eszek meg, vagyis zabálok fel.
Jó az étrendem, energiában, fehérjében, rostban gazdag, jo minőségű szénhidrátokat és zsírokat viszek be a normál napokon. Zab, bulgur, kuszkusz, gersli, csirkemell, csirkecomb, pulykamell, pulykacomb, zöldségek, gyümölcsök, tojás, sovány túró, pur pur kenyér, csirkemmelsonka, lazac, humusz, cottage cheese, sajtok a napi étkezéseim alapjai, és szeretem is ezeket nagyon, meg az egészséges étkezést, jó érzéssel tölt el, energikusnak érzem magam. Nagyon édesszájú vagyok, így a reggeli extrás, de cukormentes zabkásámon kívül minden nap eszek egy kis hagyomanyos édességet is, túró rudi, pöttyös guru, joghurt, kis csoki, müzliszelet stb (mármint ezek közül valamelyik). De hiába eszek 2000 kalóriát sok sport mellett és nagy volumenű, laktató ételeket, mindig nagyjából 10 nap után elkezdek iszonyúan sóvárogni egy nagy mennyiségű édesség után és megindulok a lejtőn. Olyankor nem tudok másra gondolni, a lelki szemeim előtt látom a tábla csokikat, és nem tudom elnyomni a sóvárgást egy kevés édességgel, mert olyankor sok kell. Annyi mindent kipróbáltam már ez ellen, amiket itt is olvastam, rágózás, fogmosás, forró tea, szopogatós cukorka, magnézium tabletta, motiváló képek nézegetése, figyelemelterelés, rengeteg víz megivása, rendes kaja megevése akkor is ha épp még nincs ott a következő főétkezésem ideje, fehérjeszelet, fehérjeturmix, kis adag édesség, egészséges édesség stb stb stb sorolhatnám naphosszat, komolyan már nincs olyan módszer kb.amit ne próbáltam volna ki. Próbálom elnyomni magamban, próbálok nem rá gondolni, de nem megy, állandóan visszatérnek a gondolataim, próbálok kevés édességet megenni olyankor, volt már hogy csináltam pl.fél liter forró kakaót, gondolván hogy az csak kielégít, lévén hogy forró, édes, és mégsem 3000 kalória, csak 300, de nem, pár perc elteltével újra kínoz a sóvárgás, és egyszerűen nem múlik el, és olyankor összezabálok egy halom édességet, szó szerint émelygésig, míg már ki nem durranok és persze utálom magam olyankor.
Annyiszor elterveztem már, hogy miket fogok csinálni, ha újra kezdődik a sóvárgás, összeírtam a stratégiáimat egy noteszba is, hogy bármikor ott legyen, és "tiszta" időszakomban ezek tok jó módszereknek és motivációknak tűnnek, de amikor újra ott vagyok, mintha elborulna az agyam és nem tudnék tisztán gondolkodni.
Mostanában kezdek arra gondolni, hogy ez nálam nem akaraterő kérdése, mert bár így írásban valószínűleg nem egy annyira át, de borzasztó szenvedek mikor fellép ez a sóvárgás, nem tudok koncentrálni a munkámra, nem tudok másra gondolni, szinte fizikai fájdalmam van. Kezdem azt gondolni, hogy valami hatalmas bajom van, csak nem tudok róla.
Az életem rendben van, boldog párkapcsolatom, imádom a munkámat, szeretnek a barátaim, igazából nem hiányzik semmi, boldog vagyok. Sokat sportolok, nagyon élvezem, szeretek mozogni, de ezzel a dologgal egyszerűen már már tudok mit kezdeni :(
Rengeteget írtam, bocsánat, nem akartam ennyit...
Talán még annyit röviden, hogy mostanában kipróbáltam azt, hogy mikor kezdődött a szokásos sóvárgás, aznap a szokásos napi kis édesség adaggal valamivel többet ettem, például egy egész tábla csokit, és összeszorított fogakkal megálltam, hogy többet ne, remélve, hogy így másnapra elmúlik és jó kész minden. De nem múlt el, úgyhogy másnap újra pl.egy tábla csokit remélve, hogy harmadnapra elmúlik a sóvárgás, de hatmadnapra sem múlt el, és akkor megint összeettem mindent. Ilyenkor mindig azt gondolom, hogy kár volt az első két napon 1-1 tábla csokit betolni, a harmadik napon meg ennek q sokszorosát, akkor már jobb lett volna inkább rögtön az első napon a rengeteget megenni és akkor el vagyok intézve a következő kb.10 napra. Mindig nagyjából 10 nap ez az idő, amíg "tiszta" vagyok (már úgy beszélek magamról mint valami rossz drogosról). Azt hittem már sikerülni fog mert térség egyre jobb ötleteket és motivációkat gyűjtöttem, töredékét írtam csak le vagy még annyit sem, és mégsem megy, nem és nem, ha megszakadok akkor sem :(
válasza:Az semmiképp se megoldás hogy egész tábla csokikat eszel.
A sóvárgásnak több oka lehet, azt kéne megtalálni. Az is lehet hogy túl nagy a deficit. Az is lehet hogy túl sok az édesség. Az is lehet hogy kicsi az akaraterőd.
De ami szerintem a háttérben állhat, valamilyen vitamin vagy ásványi anyag hiány. Amit a szervezeted úgy fejez ki hogy étel után sóvárog csak arról nem szól, melyik. A sóvárgási tüneteidre keress rá és nehány infóból kiderülhet hogy pl magnézium hiányod van. Csak példa.
Egy másik opció ami szerintem lehetséges a túl kevés kalória. Érdemes lehet ismét utánaszámolnod a szükseglegednek. Ponr 1-2 hét amig a szervezet észreveszi hogy kezd lsmerülni és azonnal több tápanyagra van szüksége. Ezért sóvároghatsz a mennyiség utan is.
Egy harmadik dolog pedig ami segíthet, a csalónap. Persze nem ész nélkül. Kéthetente tartasz egy napot, nekem pl a szombat ilyen, amikor mindent megengedsz magadnak. Nem eszed túl magad amit megkívánsz és jólesik. Kicsit többet mint a diétás mennyiség, essen igazán jól, ne legyen korlát egyik irányból se. Ezután pedig tartasz egy 20 órás böjtöt, csak víz. Vagy amennyit bírsh. Én ilyenkor kb du 5re mindent megeszem amit megkívántam a ket hét alatt, nem mennyiségileg hanem agyilag vagyok kipukkadva. Innen másnap egyig sima ügy tartani a bojtot, nem is esne jól semmi. Ez egyrészt jot tesz az anyagcsere hoemonok fslporgeteseben. Masreszt a bojttel ugymond kiegyensulyozod a bojttel az elozo napi kaloriabevitelt. Ezt a zabalos dolgot azonban esszeru keretek kozott kell csinalni. De nekem pl fogyás platózásnal is beválik.
A negyedik amit megpróbálhatsz, az aránylag nagyobb reggeli és ebéd és kisebb uzsi, vacsi. Jobban eltelít egész napra és kevésbé leszel este kívánósabb.
Egy négy és feledik pedig a kevssebb édesség. Nekem a zabkását nem számolva heti 2-3. Ugyanis minél több édeset eszik az embery annál jobban kívánja. Ha nagyon kívánom ebéd után, rogotn akkor megeszek egy kocka csokit. De amugy tartom a kvota
válasza:Igen, én is inkább pszichológust javasolnék. Étkezési zavarokra specializálódott pszichológust.
Továbbbá ajánlom az OA-t. [link]
"Elsődleges célunk, hogy távol tartsuk magunkat a kényszeres evéstől és a kényszeres evési magatartásformáktól, ..."
válasza: válasza: válasza:Huhh, mintha én írtam volna. Elég valószínű, hogy pszichológus segítségével tudod megtalálni az okot.
Én sosem mentem el, de nem is igazán szabadultam meg ettől (ez most derült ki egy év után, mikor pont az előző hétvégén szétzabáltam magam az itthon lévő csokikból - de kb. tudom mi miatt, ennek egyik része, hogy a vége felé járok a fogyásomnak és nem igazán akar lejjebb menni a súlyom, kicsit erőltetem, a szervezetem meg visszaüt).
Viszont már egy éve nem volt ilyen, és szerintem sokáig nem is lesz.
De amikor ez gyakrabban megtörtént, akkor úgy figyeltem meg, hogy nálam a következő okok voltak:
- vitaminhiány (C-vitamin, B-vitamin, magnézium főleg)
- kimerültség (olyan fajta, amit nem veszel észre, mert nem érzed fáradtnak magad, csak utólag jössz rá, hogy teljesen kész voltál)
- túlzott stressz hosszabb ideig
- nem elég stressz (vagyis viszonylagos unalom) hosszabb ideig
Sokat segített, ha elkezdtem koncentrálni a megfelelő alvásmennyiségre és az alvás minőségére.
Van mikor "fat acceptance" tiktok videókból álló összeállításokat, azokra való reakcióvideókat nézek a youtubeon (tudom, kissé "perverz" :) ), ez általában eléggé elveszi a kedvemet az édességtől, meg szörnyülködöm egy sort :)
Kb. 15 perc alatt azért általában elmúlik egy sóvárgás, azt muszáj kibírni - sajnos ha utána rövid időn belül visszatér, akkor megint 15 perc. De ilyenkor végső esetben néha vagy elmentem : a) aludni (akár a nap közepén, ha tehettem) b) mozogni.
De ezek csak figyelemelterelő műveletek, igazából tényleg jó lenne z eredetére rájönni. Mostanában a dopaminnak nézek utána, illetve hogy milyen köze lehet a napi dopamin-ingadozásnak ehhez - talán van.
válasza: válasza:Ne "rendes" csokit egyél, hanem 70-80-90 %-os csokit. Tudom, nehéz beszerezni, de nem lehetetlen.
Szerintem valamilyen hiányod van, amit a csoki pótol. Ha ilyen nagyon keserű csokit eszel, akkor ebből ehetsz akár minden nap is, de, mivel kevesebb a cukortartalma, ezért kevesebbet is fogsz enni belőle.
Én minden nap eszem 70%-os csokit, egy kockával, sem nem hízok tőle, sem nem sóvárgok többet enni. Úgy szopogatom el, mintha cukorka lenne, lassan olvad el a számban, sosem rágom. Próbáld ki. Sose legyen bűntudatod a csokievés miatt.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!