Sikeres, gazdag ember hogyhogy nem tud lefogyni?

Ahhoz hogy valaki önerőből sikeres és gazdag legyen, ahhoz sok munka és kitartás szükséges, nem csak az eléréséhez, de a fenntartásához is. Sportra, kikapcsolódásra alig marad idő és energia, arról ne is beszéljünk, hogy az elfoglaltságaik miatt legtöbbször csak bekapnak valamit amikor tudnak. Az agynak is kell energia, a fogyózók emiatt tapasztalnak sokszor gyengeséget, fáradtságot, depressziót, motiválatlanságot stb. No meg ott a stressz is, ami velejárója az ilyen életmódnak, az is étvágyfokozó, s hízásra hajlamosít.

Egyszerre nem lehet mindenben tökéletesen teljesíteni, főleg úgy nem, hogy egy-két dolgot 200%-on űzünk más dolgok rovására.

A) Mint a legtöbb ember, esztétikailag vak. Nem értelmezhető számára a különbség szép és ronda között. Élete párja szintén szarik bele abba, hogy néz ki a társa. Tessék végignézni az utcán: semmi összefüggés nincs az anyagi helyzet és az esztétikai érzék, illetve igény között. Semmi. Ha valaki lelkivilágával nem fér össze egy kinézet, zavarja, akkor az NEM FOG úgy kinézni, abban biztos lehetsz: Millió plasztikai műtét van, ha nem megy másképp, hát leugrik az emeletről.

B) Hájfétises. Az ő agyában a deszka nők és a ropi férfiak számítanak egy szarrakásnak. Igen, vannak, akik csak testes-hasas személyekre képesek felizgulni, és/vagy ilyen bőrben érzik csak rendben magukat. Tehát feltehetné az ellenkérdést, hogy mért nem bír vki végre megemberesedni, ha van rendesen betevője?

"akkor a sikeres, gazdag, jóképű, jótestű, tökéletesre edzett izmos férfi amolyan filmekben létező jelenség?"

Nem.

hát pedig a 2-esnek igaza van. az ilyen kérdéseknél is tökéletesen látszik, h a magyarok világbajnokok lustaságban és kifogáskeresésben.

statisztikák szerint a kövérek alig pár %-ának van hormonproblémája, ami MEGNEHEZÍTI, h lefogyjon.

akinek meg pszichés problémája van, azzal együttérzek, de meg kéne oldani, nem pedig folyamatosan kalóriatöbbletben lenni és zabálni.

az átlag magyar még ahhoz is lusta, h utánaolvasson a dolgoknak.

egyébként van egy idősebb túlsúlyos ismerősem. elég jól keres, egyre több az egészségi problémája, tudja is, h fogynia kéne, de egyszerűen hobbija a zabálás, ennyi.

időnként felhozza a témát, aztán mikor rátérünk, mit kéne enni, jellemzően elvicceli és jön a kifogásokkal a „nem finomak az egészséges ételek”-től kezdve a „munkámban nem tudok normálisan enni” + a többi tipikus baromsáig.

21/26

„az agynak is kell energia, a fogyózók emiatt tapasztalnak sokszor gyengeséget, fáradtságot, depressziót, motiválatlanságot stb. „

blablabla. megint a kifogáshegyek, talán nem véletlenül néznek ki a magyarok úgy, ahogy.

amiről te írsz, egyszerűen azért van, mert fogyni vágyók arra is képtelenek, h utánaolvassanak a témának, és jellemzően kalóriaszámlálás helyett jön a zöldségzabálás meg a többi állatság. ha csökkented mondjuk a kalóriabevitelt 300 kcal-lal, elindul a fogyás, nem fogsz éhezni, de ugye a fogyni vágyók csak szélsőségekben tud gondolkodni.

a másik kedvencem, mikor nekiállnak eszetlenül futni, természetesen az étrend marad, aztán futás utána be is nyomnak 3 kakaós csigát, és nem értik, miért kövérek.

Persze, hogy létezik olyan hogy a munkában, karrierben létező akaraterő és fegyelmezettség, kitartás nem "kompatibilis" a táplálkozás, sport területén.

Hogy mi a pontos oka, az rengeteg féle dolgon múlhat. A konkrét személy ismerete nélkül nem lehet megfejteni, legfeljebb találgatni.

A munkában, karrierben egésze más készségek és egészen más típusú kitartás, akaraterő, tudás szükséges, egészen máshol is tanítják és ezek elérése egészen más fajta lemondást és küzdelmet igényelnek.

Pl. nagyon sokan a munkahelyi sikerekbe fektetett erőfeszítéseket stresszként élik meg, amire sokan pont stressz evéssel és amiatt hízással reagálnak. A fogyás a legtöbb esetben összetettebb életmód váltást igényel, nem csak egy tényezőt kell átszervezni. Ez ne mindenki számára sikeresen összeegyeztethető a szakmai karrierért hozott áldozatokkal. A korábbi példánál maradva, ha le kell mondania a stresszevésről, akkor lehet, hogy nem képes a munkájában úgy teljesíteni, vagy más formában megy rá az egészsége és azért nem tudja folytatni a karrierjét.

Ettől még lehetséges lehet akár ilyen életmód mellett is lefogyni, csak lehet, hogy összetettebb megtalálni a számára megfelelően működő megoldást - illetve lehet, hogy áldozatokat is kell hozni a munkahelyi karrier, vagy a magánélet, szabadidő rovására, hogy a fogyáshoz pl. több testmozgást tudjon beiktatni. Ami viszont lehet, hogy már nem/levésbé fér bele neki, vagy esetleg ennyit nem ér neki.

Ez lehet tudatos döntés is, meg ugyanúgy lehet tudattalan. Attól, hogy elméletben fontosnak tartja, még a gyakorlatban lehet, hogy nem elég fontos hozzá, hogy elegendő időt fordítson rá. Ugyanúgy, ahogy az vagy amit megeszel. Az is vagy, amivel az idődet töltöd. Illetve az vagy, amit a döntéseid tükröznek. Mert nagyon sok esetben az emberek egészen más döntéseket hoznak tudatosan, mint amilyeneket a cselekedeteik alapján mondanál.

Pl. a magyar lakosság átlag napi 5 órát tévézik és valószínűleg még többet netezik. A többség mégis azt fogja mondani, hogy neki nem fontos a tévézés, vagy a netezés. De akkor miért töltenek több időt ezekkel, mint azzal, amit fontosnak tartanak? Ki az, aki naponta 5 órát tanul, sportol, bármi kívánatos és fontos dolgot mondhatnánk...

"blablabla. megint a kifogáshegyek, talán nem véletlenül néznek ki a magyarok úgy, ahogy."

Elolvastad a kérdést is? Itt nem az átlagmagyarról van szó, hanem arról, hogy vezérigazgatók, cégvezetők stb. miért lehetnek túlsúlyosak miközben a munkájukban sikeresek, elhivatottak és kitartóak.