Nincs elegetek ebből?
Akármikor szóba jön a súllyom, hogy oda figyelek mit mennyit eszek, meg elkezdtem edzeni egyből mindenki életvezetési tanácsadónak képzeli magát.
Folyton kapom a megjegyzéseket akkor miből mennyit, hogyan stb.
Holott csak közöltem mi a helyzet velem.
De a leges legidegesítőbb, hogy olyanok papolnak, akik
-sose volt 60kg fölött
-azt se tudja mennyi kalóriára van szüksége a szervezetnek, meg úgy kb mi mennyi
-nem szereti a tésztát, csak húson él
Stb stb
De még ha nem is akarok mesélni mi van velem akkor is előkerül mert hát látják, hogy kövér vagyok. És akkor jönnek az okosságok, hogy este6 után ne egyek, sőt még akkor se mert a vacsora az káros, hogy éljek sós-főtt húson egy kanálnyi rizzsel. Ha csak egy almát eszek az a baj, ha hozok egy tojásos zsemlét az. Hogy napi másfél óra futás alatt semmi nem ér semmit.
Csak engem találnak be az ilyenek? Ettől veszik el a kedvem hogy igyekezzek egészségesen élni.
válasza:A só amúgy nem túl jó, mert visszatartja a vizet.
De amúgy igazad van. Neked kell betervezned a diétád. Csináld azt ami neked megfelel, és ne hallgass másra!
válasza: válasza: válasza:Pl előveszem a kis almám reggelire már megszólják.
Vagy elakarok dicsekedni hogy 1 hónap után végre 40 percig bírtam szoba biciklizni, előhúzzák a kaja ügyet. Ahelyett hogy annyit mondanának "na grat egyre könnyebben fog mennni" stb
Az alma után ha meglátják a szendvicset " mi az már nem fogyózól?"
Nem tudok olyat tenni vagy mondani aminől ne hoznák ki a témát.
Másrészt ennyi erővel semmiről nem beszélhetnék senkivel mert minden magánügy. Azért van különbség a meghallgatás-saját tapasztalat megosztás meg a kéretlen okoskodás között.
válasza:Hajjaj. Dehogynem. A családom nagy része is kövér, mégis rendszeresen piszkáltak, a legemlékezetesebb az volt, mikor apa 12 évesen azt mondta, olyan kövér vagyok, mintha terhes lennék. Nagymamám már ekkoriban szívesen látott el fogyási tanácsokkal: reggelire és ebédre egyek feleannyit, vacsorára meg semmit. 12 éves voltam...
Tíz évvel később jutottam el odáig, hogy tényleg lefogyjak. Ekezdtem mozogni ("ugribugrizni"), egészségesebben enni. Ha párolt zöldséget ettem, az nem tetszett, ha karácsonykor megettem a töltött káposztát, mert szeretem, akkor "látom, most nem diétázol". A fogyás óta bármi bajom van (legkisebb nátha, fáradtság), akkor tápanyaghiányom van a "radikális fogyókúrám miatt, amit csak orvosi felügyelet mellett lett volna szabad csinálni". Amúgy kalóriát se számoltam, ~22 kg ment le egy év alatt, szerintem messze van a radikálistól. De különösen vicces ez egy reggelire szalonnát evő embertől, aki szó szerint lenézi azokat, akik sportolnak, mert az csak bohóckodás.
Nagymamám: "ugye mindig mondtam, hogy csak nem szabad vacsorázni, nem olyan nehéz az". Mikor mondtam neki, hogy ha rá hallgattam volna, akkor az csak arra lett volna jó, hogy elájulok, akkor "hát jól van, nem vagyok én orvos." Ezután azzal jött, hogy nem-e félek, hogy a súlyzós edzéstől túl izmos leszek. :D
El kell engedni ezeket, ebben a témában is sok az önjelölt szakértő.
válasza:Én az öreganyámtól folyton azt kaptam meg, hogy hízzak, mert egy lány akkor szép, ha "jó erős".
Nem voltam gebe, 160/54.
El kell engedni ezeket a fülünk mellett, vagy visszaszólni, és rövidre zárni.
válasza: válasza:Szerencsére engem nem találnak be, de igazad van abban, hogy soha nem voltam 60 kg felett. Én az aktív sportolás miatt kezdtem odafigyelni, hogy definiáltabbak legyenek az izmaim. Erre mondjuk imádnak beszólni, hogy "túl izmos vagyok", de ugyanennyi izommal, picit vizesebben, zsírosabban csinos vagyok szerintük. Szóval az átlag ember a fogalmakkal sincsenek tisztában, ez tény.
Visszatérve, én sose adnék kéretlen tanácsokat. Szoktak kérdezgetni, akik diétáznak, mert ha olyanom van 1-2 hónap alatt is látványos változást tudok elérni magamon, ami nyilván imponáló azoknak, akik küzködnek, de aránylag szerencsés a genetikám is. Bár szüleim el vannak hízva a rossz életmód miatt. De nekik sem osztottam az észt soha. Most apám diétázik, mert diabéteszes lett, és a mája, veséje is károsodott a leletek szerint. Így már érdeklődik, és szoktam vele beszélni erről. Barátaim közt is elég sokan meghíztak kisebb, nagyobb mértékben, de amíg maguktól nem teszik szóvá, sose mondok semmit, ha pedig nem kérdeznek, tanácsot se adok, maximum megkérdezem, hogy érdeklik-e a tapasztalataim.
De szomorú, hogy ennyi ember nem tartja tiszteletben a másik ember dolgait. Sajnálom, hogy ilyenekkel kell hadakoznotok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!