Mi volt a tapasztalatotok egy teljes átalakulás-fogyás után az emberekkel, hogy viszonyultak hozzátok?

Igen. En nagyon jo alaku voltam es amikor meghíztam, kb megszuntem letezni masok szamara mint no. Aztan mikor lefogytam akkor megint eszrevettek. Tenyleg olyan mintha alsobbrendu lenne az ember. Szornyu.

Mindent bele es ne add fel!!

Az emberek többsége nagyon másképp kezel egy átlagos súlyú vagy vékonyabb embert, illetve egy kövér embert.

Én gyerekkorom óta kövér voltam. Mikor sok sok sikertelen próbálkozás után, amikor végre összeszedtem minden erőmet, igazi motivációt találtam, és normálisan életmódot váltottam, már nagyon nagy súlyról kellett lefogyjak. Rengetegszer láttam az emberek szemében a lenézést, ítélkezést, sokan ennek hangot is adtak, még vad idegenek is akiknek tényleg semmi köze nincs hozzám.

Lassan elkezdtem fogyni, de eleinte semmivel, majd aztán rosszindulattal szembesültem. Olyan -50-60kg körül ketten is beszóltak, az egyik konkrétan megvádolt, hogy miért titkolom hogy rákos vagyok?, a másik meg rákérdezett, hogy kemóra járok amiért ennyit fogytam? Mondtam hogy nem.

Esküszöm szarul esett, ennél az is jobb volt mikor mêg a kutya se vett észre semmit. Legalább békén hagytak.

Aztán ahogy tovább haladtam, muszáj volt ruhákat cserélnem, mert minden már kényelmetlenül lógott rajtam. Ekkor kezdődtek az emberibb reakciók, páran gratuláltak, volt aki hozzátette hogy szuper, kevésbé vagyok már dagadt, meg milyen sokat fogytam, még később 1-2 ember már csinosnak is nevezett😂 Ez mondjuk vicces volt, nem tudtam komolyan venni, mert olyanok mondták akik azelőtt emberszámba se vettek, köszönni is alig ment nekik.

Már normális a súlyom, de még kell 6-8 kg fogyás. Van rokonom aki nem látott évek óta, és simán elment mellettem az utcán.

A mai napig nem szeretem, hogy a külsőm alapján ítélnek meg, de legalább bebizonyosodott az amit korábban is gondoltam.

Az emberek többsége szimplán ítélkezik, rosszindulatú és felszínes. Marhára nem a másik egészsége miatt aggódik, simán csak szeretik a súlyproblémákkal, evészavarokkal küzdőket szidni. Idő közben sok ilyen emberrel már inkább kerülöm a kontaktust amennyire lehet. Hiába barátkoznának most, hogy a külsőm megváltozott. Nekem ilyen " barátság" nem kell.

Én egész életemben vékony voltam, a pasik mindig megnéztek. (Tudod csak úgy, hogy pl. mész az utcán és végigmérnek, semmi komoly.) A nők sokszor megjegyezték, hogy milyen vékony vagyok. Aztán leszoktam a cigiről, megszületett a fiam, híztam 18 kg-t és láthatatlan lettem.

Észre se vettem a változást, de pont tegnap (miután már lefogytam egy csomót) megint végigmért egy csávó és akkor esett le.

Diszkrimináció!