Mostanában csak zabálok, ami miatt utálom magam, de muszáj kiírnom magamból. Esetleg aki volt hasonló helyzetben, tudna tanácsot adni?

Szia!

Az első és legfontosabb, hogy ne utáld magad! Azzal teszel a legrosszabbat. Ha elfogadóbb lennél magaddal szemben, sokkal könnyebb lenne. Másrészt biztosan van valamilyen fokú testképzavarod. Most tényleg ilyen fontos ez, hogy 51 kilósan se voltál elégedett magaddal? Sokkal jobb társaság egy olyan valaki, aki lazán tudja az ilyesmit kezelni. Nem érdemes perfekcionistának lenni. Lehet, hogy pszichológus segítségét is érdemes lenne igénybe venned. Az egészséges lélek sokkal fontosabb, mint a testsúly.

Ha így megváltoztatod az életszemléletedet, az önmagában is segíthet a mindent-vagy-semmit érzés ellen. A másik, ami nekem bevált, a kalóriaszámlálás. De nem a keret a lényeg! Hanem hogy minden legyen fölírva. Mert ha megettem egy fél zacskó kekszet, az sokkal jobban mutat az összesítésben, mint egy fél zacskó keksz, meg a másik fele, aztán még egy tábla csoki ráadásnak. Fölírás nélkül mindkettő simán csak egy elrontott nap, nem érződik rosszabbnak a több édesség.

Attól ne ijedj meg, hogy egy smoothie sok kalória. Ha ennyit mozogsz, akkor a kereted is jó nagy kell legyen. Másrészt meg csinálhatsz kisebb adagot. Csak arra fontos ezzel kapcsolatban odafigyelni, hogy a turmixolás után már gyorsabban fölszívódik a gyümölcs cukortartalma, és van, akinél ez éhséget okoz. Csak az a lényeg, hogy ha nálad ezt okozza, akkor tudjál róla, számolj vele, attól még ihatsz ilyet.

Az emberek hibáznak, ez van. Megesik.

Én anno sok borzalmas szenvedéssel járó fogyókúra után hónapokra, volt hogy évekre feladtam az egész próbálkozást, csak mert 1x olyasmit ettem amire nagyon vágytam, de nem kellett volna, mert tiltólistás volt, kizártam az étrendemből.

Sokáig tartott, mire rájöttem, hogy ez a fekete/ fehér, jó/ rossz hozzáállás hosszútávon sokkal károsabb , mint az ha önkontroll, egy jó diétás életmód mellett, néha tudatosan megengedsz magadnak egy csokit, sütit, csipszet vagy bármit amit szeretsz és megkívánsz.

A hosszútávú fogyás- életmódváltás ( súlytartás) titka az, hogy meglegyen az egyensúly.

Ha folyton sóvárogsz valami után, szinte garantált, hogy mindig vissza fogsz esni. Nem ajánlott, hogy mindent vagy semmit hozzáállásod legyen, ez is az egyik oka annak, hogy a súlyfelesleggel küzdők nagyobb része soha nem tud tartósan lefogyni.

Ha mondjuk 80-90%-ban tartasz egy egészségesebb életmódot, még mindig van 10-20%- od arra, hogy időnként engedj egy kicsit a gyeplőn, de persze ez ne legyen túl gyakori, főleg ha hajlamos vagy függőségre bizonyos ételekkel, termékekkel kapcsolatban, mint pl én.

Én 26 hónapja váltottam életmódot, havi 1 tudatosan beillesztett csalónappal amikor azt eszem amit egyébként nem, szép lassan haladva a 105 kilós súlyfeleslegemből 88 kg-tól már megszabadultam, még 17kg van hátra. A kajafüggőségemtől érzékeny búcsút vettem, nincs szenvedés, se sóvárgás, se kontrollálhatatlan bezabálási rohamok, se semmi ilyesmi.:)

Fontold meg a dolgot. :)

Én egyszerűen megtanultam elengedni a tökéletes étrendre való törekvést. Egy neten talált dietetikus döbbentett rá arra, hogy nem jó a hozzáállásom, és soha nem is volt az.

Nem kell megtiltanom magamnak mindent ami nem illik bele az egészséges életmódba. És nem csak hogy nem kell, hosszútávon az én esetemben nem is hatékony módszer tiltólistákat gyártani, hisz hiába fogytam x kilót, ha az életminőségem egy kalap kaki volt a fogyókúra alatt, mert szenvedtem, és hosszútávon még vissza is híztam ( még többet is, mint ami lement) , részben mert maguk a próbálkozasaim is olyanok voltak, ami gyakorlatilag élhetetlen. De akkoriban még nem ismertem màs módot a fogyásra. Mindenki csak gúnyolódni tudott, és osztotta az észt, hogy egyek nagyon keveset, akkor lefogyok. De érdemi segítségem nem volt. A kevés evés ( koplalás pedig nem élhető módszer) :( . Még orvos is csak olyan diétát ajánlott amit bár valóban betartottam szenvedve, viszont nem fogytam semmit sem. Akkor már nem is voltam olyan egészségügyi állapotban, hogy egy szimpla energiamegvonás hatékony legyen. Ennél sokkal több kellett, csak sokáig nem tudtam mi az...

Többnyire kopalással, meg pár nagyon szar diétával volt dolgom kb tizenvalahány év alatt mire meglett a jó irány.

Én nem az utolsó vagyok, de az édességnél a hivatalos irányelveket próbálom követni. Ami azt mondja, hogy a szabad cukrok a kalóriakeret max. 10%-át tegyék ki, de még jobb, ha csak 5%. Ide számít minden hozzáadott cukor, plusz a gyümöcslevekben levő természetes cukor is.

Általában elég jól becsülhető, hogy egy élelmiszer cukortartalmának mekkora része tartozik a szabad cukrokhoz, szóval ezt nem olyan nehéz számolni. Ha nem tudom, hol tartok, akkor végignézek a kalóriaszámláló programomon, csak pár tétel szokott lenni, ami szignifikáns hozzáadott cukrot tartalmaz, simán össze tudom adni.

Amíg az 5%-os kereten belül vagyok, addig nem aggódom a cukor miatt. Ez egy hivatalos ajánlás, sokéves kutatások eredménye. Nincs rá bizonyíték, hogy 5% alá érdemes lenne a szabad cukorral lemenni. (Az egyéb cukrokra pedig nem találtam extra szabályt, csak azt, hogy max. 50% ajánlott szénhidrátból hivatalosan.)