Hogyan sikerül elfogadni magatokat és önfeledten élni az életeteket?

Ez a kérdés picit eltér a többitől, de gondoltam ebben a kategóriában találok a legtöbb érintettre és hátha tud valaki valami tanácsot, tippet adni.

Gyerekkoromtól kezdve probléma a súlyom, az alakom és minden, ami ehhez kapcsolódik. Rengetegen bántottak ennek kapcsán (pl. csúfoltak, megdobáltak, kiközösítettek, leköptek, kinevettek és hasonlók), illetve én is utáltam magam, mindig meggyűlt a problémám a ruhavásárlással és az öltözködéssel (pl. nyáron is maximum hosszú nadrágban és pulcsiban voltam hajlandó elhagyni a házat), soha nem mertem jól érezni magam és ezáltal csomó mindenből kimaradtam (pl. soha nem voltam strandon), nem mertem és nem tudtam emberi kapcsolatokat kialakítani (pl. soha nem volt még párkapcsolatom és barátaim sincsenek) és tényleg, a leghétköznapibb dolgok is mindig nehézséget jelentettek vagy frusztráltak (pl. nem mertem mások előtt enni, nem mertem mozogni, nem mertem fotózkodni, nem mertem ruhát vásárolni, nem tartok tükröt, nem mertem emberek közé menni és még sorolhatnám). Volt olyan időszak amikor lefogytam, de akkor sem voltam elégedett magammal és konkrétan rettegtem attól, hogy majd meg újra fogok hízni és akkor oda minden. Ez viszont megtörtént, most pedig kövérebb vagyok mint valaha. Mindig próbáltam tenni ellene, de ez így mindig nagyon nagyon nehéz volt és teljes mértékben sosem sikerült még életmódot váltanom, most pedig ismét ezzel az akadállyal találtam szemben magam. Ha rajtam múlna, akkor most befeküdnék az ágyba, magamra húznám a takarót és soha többet nem jönnék elő... Bármit csinálok, bárhol vagyok, bárkik vesznek körül valaminek a kapcsán tuti előjönnek a régi emlékek és ott motoszkál az agyamban, hogy fúj, egy undorító dagadt disznó vagyok és ez tulajdonképpen mindenben gátol, megnehezíti az életemet nemhogy az életmódváltást. Pszichológushoz jártam többször is, de sajnos érdemleges változást nem sikerült elérnem, max. ideig-óráig picit jobban éreztem magamat és később újra visszajött ez az érzés.