Ti hogyan mondtátok el a gyereketeknek, hogy különköltöztök és váltok?

Normálisan úgy mint egy felnőttnek.

Teljesen nem értették meg, főleg a kicsi aki akkor 4 és fél volt.

Viszont aztán a gyakorlatban később semmi gond nem volt.

Magyarázd el mi hogy fog történni, különköltözés, új lakás, esetleg új iskola, mindent. Felfogják nyugi.

Elsős volt a gyermekem, mikor különköltöztünk az apjával. Ha jól emlékszem, én beszéltem vele - az apja azóta se nagyon tud "kényes témákról" beszélni a lányával, ez mindig rám hárul. Azt tudta addigra a gyermekünk, hogy sokat veszekszünk, úgyhogy ezzel magyaráztam. Olvastam valahol és be is vált, hogy azt kell elmondani, hogy az ő életében ez milyen változásokat hoz majd, mert a gyerek a változástól fél leginkább és jó, ha tudja, mire számítson. Mikor, hol, kivel lesz, stb.

Azt azért megemlítem, hogy bár békésen intéztük, azért az elején volt a gyermekben harag is, nem is kevés. Rám haragudott, de nem mondta/mutatta ki nyíltan, csak pl. az álmaiban jelent meg. Ez teljesen normális reakció, hamar elmúlt.

Idővel aztán teljesen megszokta, már jópár év eltelt, és mostanra már tényleg inkább élvezi - ahogy korábban írták, 2 szülinap, 2 karácsony, stb. Az apjával is ki tudtunk alakítani egymással egy segítő-együttműködő kapcsolatot. Ezt így minden érintett elfogadta, szerintem teljesen jól működik, lassan hat éve.