Van egy 5 honapos kisfiunk aki miatt nem valunk el mindketten nagyon szeretjuk a gyermeket de egymast mar nem. Felek hogyha elkoltozok rossz lesz a kisfiamnak apa nelkul felnonie mivel csak kisfiu. Hasonlo tapasztalatok?

Osztott felügyelet?

Ha mindketten tesztek érte, akkor ugyanúgy része lesz az életének. Egy kis rugalmasság kell.

Birom az ilyen felfogást...

Ti váltok el, nem a gyerek az apjától!

Annyit láthatja a gyereket amennyit csak akarja! Petsze ha normálisan meg tudjátok beszélni a dolgokat válás után is.

3 éve váltam, jó a kapcsolatom a gyerekeimmel, amikor csak tudom hozom el őket az anyjuktól és nálam vannak. Semmi probléma nincs ebből. Persze értem én hogy ez nem olyan... Nekem is jobb lenne a normális verzió, de ha már nem szeretitek egymást, jobb ha elváltok. A gyerekek miatt is, nem jó ha az rögzül beléjük hogy a házasság egy szar dolog mert nem szetetik benne az emberek egymást.

A gyerekek nem buták.Hamar észre fogja venni ahogy az értelme nő, hogy gondok vannak nálatok.Ha az apjának megadod a lehetőséget, hogy látogassa,éljen a szülői jogával (láthatás lehet sűrűn ahogy meg tudtok egyezni) akkor sokkal boldogabb gyerekkort adhattok neki, mint ha együtt maradtok és mellette nektek is lehet még párotok akivel egész lehet az életetek.

Amúgy is.Előbb utóbb valamelyikőtöknek lenne olyan kapcsolata amiért majd merne lépni...De 1 másfél évvel ezelőtt nem volt világos számotokra, hogy semmi keresnivalótok egymás mellett? Olyan kicsi még a babátok, hogy eleve nem lehetett egy remek kapcsolat előtte sem vagy csak a baba születése okozott némi zavart köztetek?

6 éves volt a lányom mikor elváltunk.Most 13 és mai napig azt hallgatom, hogy menjünk vissza apához.

3 éve új kapcsolatom van, született közös gyerekünk.

Boldog vagyok, viszont fáj, hogy a gyerekem nem az.

Utólag sem tudom helyesen döntöttem e.

Ha a gyerek nem boldog egy viszonylag rossz házasságban, de nem boldog egy új mozaik családban sem akkor mi a helyes?

Mi az amiről szülőként mondjunk le a gyerek érdekében?Mi az ami még nem önzőség?

Ha egy házasság megromlik, csak rossz döntés van.Sajnos.

Én két gyerekkel léptem ki a rossz kapcsolatból az apjukkal. Egyedül az én döntésem volt, ő nem akart válni.

Egyedülálló szülőnek lenni nem egy leányálom, ez tény. A gyerekek haragudtak rám, néha talán még mindig haragszanak, ez is tény. Minden gyerek a saját, vér szerinti családjában szeretne felnőni. Azonban amikor az új párom először átölelt előttük, és ők nem is értették, hogy mi történik, mivel az apjuk és köztem sosem láthattak hasonló közeledést, akkor lettem benne biztos, hogy tényleg jól döntöttem.

A boldog gyerekeknek boldog szülők kellenek. Két megkeseredett idegen egymás mellett se nem építő a gyerekkorukra nézve, se nem jó párkapcsolati modell a későbbiekre. Nem normális az, hogy hogy azt hitték, csak nekik járhat ölelés, hiszen azelőtt csak ők kaptak. Voltak kemény időszakok, de mostanra az apjuk is talált új társat magának, és nálunk nem létezik láthatási idő. (Magyarán akkor viszi őket, amikor csak kedve tartja.) Nem vesztették el az apjukat, azt kellett megérteniük, hogy ezentúl nem egy, hanem két családjuk lesz. Rengeteg beszélgetés, őszinteség, és türelem, és nálunk már nem sírják vissza apát, helyette elmennek hozzá, ha hiányzik.

Sosem tenném a nyakukba a terhet, hogy miattuk éltek a szüleik boldogtalanul egy életen át. A boldog párkapcsolat szerintem elengedhetetlen a boldog élethez. Szeretném, ha felnőttkorukban ők is így gondolnák. Szeretném, ha lenne bátorságuk belátni, ha valami nem működik, és nem benne maradni a destruktívban, csak azért, mert "jaj mi lenne velem egyedül".

Igen, javítjuk, ami javítható. Az emberek nem tárgyak, és nem lecserélhetőek. Azonban van az a pont, ahol hiába volt valaha szerelem és boldogság, de már nem építik egymást a felek, és ha ez így van, akkor a közös élettér, amiben a gyerekeiket nevelik, szintén nem lehet már építő.