Hogyan éltétek túl, hogy a rokonok és a barátok szerint az annyira rendes házastársatoktól válni szeretnétek és mindenki benneteket okol illtve értetlenkedik (? ) Harmadik fél egyik oldalon sincs.

Ilyen helyzetben még nem voltam, de eltakarítanám a környezetemből az ilyen mérgező embereket, és kész. Az ilyenek nem "barátok", uramatyám. Nem is értem, mit gondolnak, az ő kedvükért benne kéne maradnod egy rossz házasságban, vagy mi?

Szóba se állnék ilyenekkel.

Volt aki annak tartotta volt aki nem.

A válaszom az volt, hogy egyikőtöknek sincs köze hozzá, így döntöttem.

Az én életem nem az övék.

Nem mások szabályai szerint kell élni.

Én magasról teszek rá, hogy ki mit gondol. Éljen együtt azzal a fantasztikus társsal.

Nem véletlenül válunk, ha olyan fantasztikus lenne vele az élet, akkor nem hiszem, hogy inkább válok "csövessé", és mennék az anyagi bizonytalanságban, azzal, hogy kilépek ebből, mindent itthagyva.

Tudom, ha majd válásra kerül a sor, mindenki szemében én leszek a szemét, főleg hogy gyerekünk is van. Már most mindenki miatta aggódik, mert közel 10 kg-ot fogyott.

Ő egy gerinctelen ember, az ilyenek mindenkinek szimpatikusak, mert soha senkivel nem konfrontálódnak, többek közt épp arra mentünk rá, hogy nem állt oda mellém másokkal szemben, amikor szükségem lett volna rá.

Mivel nem panaszkodtam orrba-szájba, így nem tudják, hogy az utolsó 1,5 évben szó szerint levegőnek voltam nézve. Az együtt töltött 10 évből kb. 3 évemet tette teljesen tönkre. De mindegy, mert a legtöbb ember nem eléggé empatikus és mivel rendes ember, dolgozik, imádja a gyerekünket és gondoskodó is, plusz fizikailag nem bántott soha, és nem csalt meg sose, ezért nekem simán le kéne nyelnem az elmúlt éveket. Szóval én tudom, hogy én leszek a szemét, főleg hogy én lettem szerelmes másba, akivel nem lehet semmi, tehát nem fogok más karjába repülni, ha válunk. Úgy élem túl, hogy már vagy 1 hónapja messze kerülöm az egyik hozzám legközelebb álló személyt, aki nagyon a férjem pártján áll és nem nézi jó szemmel az illetőt, akibe szerelmes vagyok és azt mondja, a gyereket szereti, ezért mindent meg kell próbálnom, mert ha az ő férje annak idején így bánt volna a gyerekkel, mindent elnézett volna neki. Ő volt az, aki rábeszélt az ismerkedésünkkor, hogy ne adjam fel, pedig a férjem megmondta, hogy nem szerelmes belém, és én szakítani akartam, de ő azt mondta, hiszen végre egy őszinte férfi, majd megszereti a személyiségemet, és az milyen jó, mert nem öregszik meg, mint a külső. A fiát is így beszélte rá egy boldogtalan kapcsolatra, ahol a lány mondta, hogy nem szerelmes, a fia pedig mint az ágyú, rábeszélte, hogy jajdeőszinte ez a kislány, ezt értékelni kell.

Szóval már most messze kerülöm ezt az embert és nyilván mivel mindenki utálni fog, mindenkit kerülni fogok, de én ezt nem fogom hallgatni.

Túléltem, bar sokan főleg baratok köpködnek rám, hogy az olyan "rendes" páromat aki bár 7-8 éve nem dolgozott, otthagytam. Igazi nárci volt aki mindenki előtt csak a jó oldalat mutatta, otthon viszont kimutatta a foga fehérjét...

Igazabol nem érdekel, egyszer majd velük is megteszi eljön annak az ideje

ja nálunk is ez volt, dehát olyan rendes dolgos a férjed.....ja de a többit nem tudták, nem ők éltek vele, persze mindneki elhordott mindenféle r...ibancnak.

De túléltem azóta sokkal jobb és a gyerekek 2, ők is teljesen megbékéltek a dologgal. És én is találtam valakit akivel boldog vagyok.