Válás után hogyan lehet normálisan kezelni a feleségem volt szeretőjét, jelenlegi pasiját?

12: Köszönöm az építő jellegű választ, hasonlókat kívánok neked is.

Hol voltam? Dolgoztam, mint minden normális ember, hogy eltartsa a családját, amíg anyuka otthon van a gyerekkel.

Arról nem írtam, és nem is tartozik rád, hogy mikor kezdtem gyanakodni, mikor voltam biztos benne, hogy félrelép, és mikor ismerte be. De a több évet a kezdetektől mostanáig értsd, nem eddig csinálták úgy, hogy sejtésem se lett volna. Max 3-4 hónap volt, mikor már elkezdtem gyanakodni.

15-ös: Én meg fizikailag értettem, hogy hol voltam. Dolgoztam napi 8 órát, mint mindenki más. Ebédszünettel, utazással együtt napi 9-10 órát voltam távol, amíg feleségem otthon volt. Nem kellett különösen nagy trükköket, meg sztorikat kitalálni, hogy ezalatt találkozni tudjanak. Elég volt annyi, hogy más volt a munkarendje a szeretőnek, meg nekem. Meg máskor vette ki a szabadságait.

Nem önigazolásból írtam, hogy dolgoztam. Ennek semmi köze ahhoz, hogy mi miért történt. Hidd el, nem ezért történt. Tökéletesen tisztában vagyok, hogy miért lépett félre majd le, de ezen már nem lehet változtatni, és nem is ezen kérdés keretében szeretném kitárgyalni.

Mint írtam, a változásokat én is elég hamar észrevettem. Csak egyéb félrevezető körülmények miatt eleinte nem erre gondoltam. Kellett 3-4 hónap, mire erre terelődött a gyanú. De ez nem verseny, hogy ki tud hamarabb elválni miután viszonyt kezd a házastársa. Én legalábbis nem annak fogom fel. Ha nem lett volna gyerek, nálunk is kb egy év lett volna csak a gyanú és a válókereset beadása között. Csak a gyerek miatt átgondoltam, nem akartam elhamarkodottan rossz döntést hozni, megpróbáltam egyben tartani a családot, amíg minimális esély is volt rá. Na ez tartott sokáig. De nem mondanám elvesztegetett időnek, éppen ellenkezőleg, minden egyes nap ajándék, amit a gyerekemmel tölthetek.

#19: Itt vagyok még, meg kapok értesítést, ha válasz jön. Már el is felejtettem ezt a kérdést, olyan régen volt. Most gyorsan elolvastam a kérdést és a válaszokat.

Nagyon sok minden nem változott a 3 év alatt, leginkább azt mondanám, hogy az idő mindent megold. Nyilván elfelejteni nem lehet a múlt sérelmeit, de már jó ideje teljesen hidegen hagy, mi történt. Az élet megy tovább. Az exszel a kapcsolat teljesen normális, ő azért próbálna baráti kapcsolatot fenntartani, én inkább távolságtartóbb vagyok. Ha mesél magáról valamit, illedelmesen végighallgatom, én viszont a magánéletem nem nagyon osztom meg vele, maximum mint egy kollégával. A gyermekemmel a kapcsolatunk nagyon jó, továbbra is napi szintű kapcsolatban vagyunk, hol nálam van, hol az anyjánál. Az ex azóta is együtt van a volt szeretőjével. Már annyira nem kerüljük egymást, mint a kérdésem kiírásakor, de nem is barátkoztunk össze. Ha találkozunk, köszönünk egymásnak, maximum pár mondatot váltunk egymással, mint két idegen ember pl. egy buszmegállóban.