Kiüresedés válás után?

Volt férjem pont a nyári szünet előtt költözött el.

Nekem se volt kedvem élni se. De a gyerekek nem ülhettek egész nyáron a lakásban, úgyhogy erőt vettem magamon és elvittem őket programokra. Anyagilag nyaralás nem fért bele, de egy-egy kirándulás, szabadstrand, rendezvény nem drága, főleg, ha vittünk kaját. Aztán a végén én is még én is jól éreztem magam, még ha reggel nem is volt kedvem kikelni az ágyból.

Ennek hála elkerültem a depressziót, gyorsabban talpra álltam, és a gyerekekkel is erősebb lett a kapcsolatom, sokat támogattuk egymást. Nem mondom, hogy nem voltak átsírt esték, de az is része annak, hogy lezàrtam és feldolgoztam a válást.

Nekem se fordult meg a fejemben, hogy még egyszer az életben kapcsolatom legyen. De ősszel eljutottunk fürdőbe, és ott játszották a gyerekeim az egyik kisfiúval, aki az apjával volt. Szintén elvált. Mivel a gyerekek egész nap együtt voltak, így mi is beszélgetni kezdtünk. A nap végén elkérte a szàmom, hogy összefuthatnák így legközelebb is.

Ma már a férjem.

"ő összeköltözött az új nővel de van ,hogy a gyerek miatt nálunk alszik.Ilyenkor nehéz.A gyerek még nem tudja,hogy az apjának van valakije."- írtad. Na, így nem fogsz kilábalni. Mi az, h ott alszik? Mi az, h a gyerek nem tudja? És te játszod tovább a gyerek miatt a párkapcsolatban lévő nőt?? Amikor ott van, gondolom akkor is. Hogy akarsz így rendbejönni, amikor úgy határoztál, hogy neked azt nem szabad? ...

Teljes elhatárolódás a férjedtől, max. annyi, h szia-szia itt a gyerek ill. légyszíves a gyereknek is elmondani, h apu hol van. 8 éves, nem hülye már.

A férjed új életet kezdett, akkor te is tedd meg, magad és a gyermeked miatt, hisz ő is látja, h vmi baj van, szomorú vagy stb.

Nehéz ilyenkor bármit is mondani... Én is hasonló cipőben járok, és nagyon nehéz helyzet, de soha nem szabad feladni.

Először is kitartást kívánok, próbálj a gyerkőcből erőt meríteni, ő megérdemli, hogy az anyja boldog legyen, ezért kell magad összeszedni. Ilyenkor új kapcsolatra még gondolni sem szabad. Először saját magad kell újra felfedezni, az életed újraépíteni, az élet apró örömeit megtalálni, a régi hobbikat, barátokat előszedni, stb. Meg kell magadnak válaszolni, hogy ki vagy, mit szeretsz, mit szeretnél elérni az élettől, hová tartasz ebben az új helyzetben. Magától nem lesz vége a szenvedésnek, ezért Neked kell tenni, mások maximum csak segíteni tudnak kicsit.

Röviden az én történetem: Engem a feleségem hagyott el a szeretője miatt, és van egy gyönyörű másfél éves gyerekünk, mindketten imádjuk. Egyelőre még együtt élünk, de már nem sokáig. Hozzád hasonlóan én is elveszítettem a párom, akivel egy életre terveztem. De még ettől is jobban fáj, hogy a költözés után már nem a gyerekemmel fogok ébredni, feküdni. Még belegondolni is rossz, nem tudom hogy fogom mindezt megélni. Hiába találkozunk majd nap mint nap, azért az nem lesz olyan, mint együtt élni. Meg amíg ilyen kicsi a gyerkőc, az anyját se lehet teljesen elkerülni, és ez bizony fájdalmas. Még én se tudom a tökéletes receptet, hogy hogyan lehet ilyen helyzetből továbblépni, de próbálok optimista lenni, tervezni, cselekedni, és egy percig se keseregni, mert az sehova sem vezet. Aztán előbb vagy utóbb minden rendeződik.