Milyen erőfeszítést tettetek meg a válás előtt?

Láttam, hogy komoly a baj, ezért kértem, hogy járjunk párterápiára. Rohadtul utálok magamról beszélni, úgy kell megerőszakolni magam, mégis olyan végtelenül természetes volt nekem: úgy éreztem, elbeszélünk egymás mellett, és feltételeztem, egy külső szemlélő irányt tud mutatni, hogy elsimítsuk az ellentéteket. Fontos: egyáltalán nem gondoltam arra, hogy majd 'igazságot tesz' a pszichológus, de mindenáron meg akartam menteni a házasságunkat életem szerelmével.

Szóval egy alkalomra elmentünk, én rendkívül hasznosnak éreztem a beszélgetést, bár összesen 1-1,5 óra volt talán. Úgy voltam vele, hogy pár alkalommal elmegyünk, és legalább elmondja mindenki, mi bántja, stb. Probléma volt, hogy amíg együtt voltunk, mi soha nem veszekedtünk. Ha bajunk volt, duzzogtunk, mint az ovisok.

Javasoltam, hogy menjünk még el párszor. Ekkor kijelentette a Drágám, hogy nem hajlandó pszichológushoz járni: mivel ő tanult anno pszichológiát az egyetemen, ezért neki már nem tud egyetlen pszichológus sem újat mondani, totál felesleges pénzkidobásként értékelte az egészet. Nem is voltunk többet.

Összességében nem volt könnyű, mert amikor felajánlottam, hogy változtassunk, és hozzunk rendbe a dolgokat, erre egy válókereset volt a válasz. Párterápia után 1,5 hónappal.

Azóta tisztábban vélem látni a dolgokat. Amikor párterápiára mentünk, Ő már pontosan tudta, hogy el akar válni tőlem. De azért, a látszat kedvéért eljött velem egy alkalomra. Utólag visszatekintve, talán túlságosan kellemetlenek voltak Számára azok a kérdések, amelyeket neki szegezett a szakember... önmagával is ellentmondásba került, és megborulni látszott a jól felépített ideológia, amely szerint szörnyű ember vagyok, és eltökélt szándéka, hogy elváljon tőlem, és tönkretegyen.

Azóta elváltunk, nekünk nem használt. De szerintem roppant hasznos (lett volna)... :(