Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ebben a témában én vagyok a hitvány, vagy magára vessen? Ez az eset alakulhatott volna másképp? Végül is szerettem Őt akkor.
Alig 20 évesen kaptam egy jól menő vállalkozásnál egy jó kis állást, nem túl kiemelkedőt, de állást. Ez alatt volt egy lány ez életemben, akivel kedveltük egymást,(legalábbis Ő így tudta, én megőrültem érte valójában) de csak "haveri viszony volt köztünk. Volt több pasija is ez idő alatt, és sokszor tettem neki ajánlatot, hogy járjunk együtt. Múltak az évek és a cégnél kifejezetten sikeres munkát végeztem 25 évesen előléptem nem is akárhogy fizető állásba, jobban mondva pozícióba. Ekkor már egy éve mondhatni jártunk. De ezután megengedhettem magamnak, hogy együtt éljünk, még ha az apja nem is volt tőlem elragadtatva. Tudtam, hogy én egy átlag pasi vagyok, Ő pedig bomba nő. De nem volt probléma. Úgy éreztem így élünk jól. 30 évesen már össze voltunk házasodva.
Nem hittem soha, hogy a mi életünk nem fog zökkenő mentesen menni, de azt sem, hogy megbánt és belém gázol. Csak annyit kértem tőle, hogy ha együtt akar velem élni tegye, ha nem akkor ne. Azt csinál amit akar az életével, de ha viszonyt kezd valakivel azt azonnal mondja a szemembe , mert hülyét nem csinálok magamból. Ha válni akar megbeszélünk egy eltartási összeget, kivehet egy házat stb. Nem gond.
Az évek alatt annyira jól ment, hogy a családi vállalkozásukba is be tudtunk szállni, és bővíteni és nagyobb jelentőségű lett mint volt. Igen jól megéltünk belőle.
Ez alatt az idő alatt, úgy élt mellettem mint egy díva. El lehetett játszva az újgazdagot, és nem volt nagyobb konfliktusunk, mert én hagytam élni. Akkor is ha bulizáshoz volt kedve akkor amikor én még dolgoztam, elázva jött haza, vagy kedve volt egész nap csavarogni, shoppingolni. Azt hiszem ez eddig így korrekt.
14 évvel ezelőtt elkezdtek felém fülesek jönni barátainktól, hogy a körmére nézhetnék néha. És meg is lepett meg nem is. Mondtam hogy nem voltak sosem illúzióim a tökéletességről, de világosan megállapodtunk, hogy nem csinálhat hülyét belőlem, és már kezdtem azt hinni, hogy soha nem bántana meg ha ennyi ideig együtt éltünk. Aztán nem szóltam neki, hogy tudok valamit, és rajtakapást eszközöltem. Ez alatt kiderült, hogy több pasival is megcsalt, szomszéddal is, baráttal is, hadd ne soroljam. Azt hittem felrobbanok.
Becstelen vagy rosszindulatú, vagy sem, de a válópert így kezdtem el. Nem voltam hajlandó egy levegőt szívni vele többet, és a számláit sem fizetni már. A perben, mindenben eszközöltem a hűtlenséggel való élését, és addig pereltem amíg egyre rosszabb helyzetbe került. Mivel semmit sem fizetett igazán addig, ez is szempont lett a vagyon elbírálásnál. És a gyerek felügyeletnél. Mivel annak ellenére, hogy én dolgoztam én tudtam többet tulajdonítani magamnak a gyerekkel való törődésben.
A per már lezárult, majdnem 13 éve. A gyerek felügyeletet megkaptam, a részvényeket, a tulajdonjogokat, a vállalkozásban, a ház meg amúgy is az enyém volt. A tartozásait amit addig levásárolt befagyasztottam, vagyis nem törlesztettem semmit. Semmit nem kapott.
Most egy vas nélkül a szüleinél van, a gyerek velem él, a pénzforrásai megtizedelődtek, adósságai vannak, és egy szeretője nem költözött össze vele. Kénytelenek voltak a vállalkozásból eladni a részesedésüket, hogy kimásszanak ahogy tudnak. Megvettem a céget.
Újra nősültem, van már másik feleségem.
De nem rég betoppant az exem, mert beszélni akart velem. Megláttam és totál lesápadtam. Évekig nem gondoltam rá, de ez meglepett. Felszedett pár kilót, alkoholista, ápolatlan. És gondolom a szülei is így élnek most már ha még élnek, meg a volt sógorom is. És egy estére megszólalt bennem a lelkiismeret. Főleg mert tanácsot kérni jött hozzám, és a lányunkat akarta látni. De én el zavartam, mert még látni nem bírom. Azt mondtam neki nincs semmi féle lánya, neki csak a pasik voltak a valakik. De furdal a lelkiismeret. Nehéz elkönyvelni, hogy van közöm ahhoz, hogy ide jutott, vagy magának köszönheti? Önmaga jutott ide vagy nem? Nem én tettem alkoholistává például, akárhogy veszem. Szóval van lelkiismereti gondom is meg nincs is. Nem én voltam a hibás.
Én vagyok az álnok vagy Ő magának köszönheti amit tettem vele? A haragom még erősebb mint a lelkiismeretem. Miért lennék én a lelketlen, én szerettem Őt.
Nem vita iratnak szántam vagy hasonlónak, csak egyszerűen szerettem volna kiírni magamból amit gondolok , vagy amit érzek, és ami történt, ami bennem van. Minek után felgyülemlett bennem a dolog. Nyugodtan írjatok véleményt, szükségem van valaki véleményére, kívül állóra, ez az oldal megfelelőnek tűnik erre.
Szóval?
Hiába írtál sokat, túl komoly tanácsot ne várj itt, két ember életének jelentős részéről van szó, ha még együtt vannak ez egy több hónapos folyamat még szakembernél is (nem anyagilag hanem érzelmileg). Ti már nem vagytok együtt ezért ez a része már nem érdekes viszont ha kérdések merültek fel benned akkor te vagy az aki nagyvonalú lehet. Valamiféle felmentésre vagy éppen leb'szásra számítasz hogy kilendítsen a holtpontról de hagyd ezt a fenébe. Ne másokra hallgass, te döntsd el hogy segítesz vagy sem de ha igen akkor ne várj cserébe semmit, tedd meg önzetlenül, főleg a lányod kedvéért. Segíts az anyjának felemelkedni a porból, egyszer talán eljön az a nap amikor ő segít a lányának. Ha mással nem hát azzal hogy elmeséli neki hogy ne b'ssza el az életét.
Ami meg a kapcsolatotokat illeti azt mi végképp nem láthatjuk át, ebben ne várj támaszt. A pénz személyiségtorzító hatása és az érzelmi mélységek helyett már a kezdetektől jelen levő "üzleti jellegű" kapcsolat (ez a feltételeket szabok de nem várok el örök hűséget) szerintem eleve halálra ítélte. Mégis mi tartotta volna melletted? Pénze bárkinek lehet. Valószínűleg sosem illettetek össze, neki kényelmes volt veled maradni te meg hagytad. Úgymond igénytelen voltál vele szemben. Nem hiszem hogy van itt hibás.
Ezzel a válasszal még előbbre is jutnék, előző.
Az a helyzet, hogy felmentésre a lelkiismeret mellett nem várok egyébiránt, mert mint írtam, amellett, hogy furdal, hogy ez lett nélkülem, ki nem állhatom őt. Ezért zavartam el.
Főleg azért mert bár nem tápláltam azt, hogy nem hűlhet ki a kapcsolatunk, azt sem hittem, hogy nem is ég egy kicsit sem, mint kiderült. Mondtam ha szeretne egyszer új életet kezdeni annyi az igényem, hogy azt tudassa velem is, és nem fogok erőszakoskodni. És el éldegéltünk úgy, hogy ha rajtunk múlik ez nem történik meg, huuh, együtt váltjuk meg a világot, és én olyan szerelmes voltam bele mint a nagyágyú.
Szép kis illúziók mi? És nem érzem, hogy én voltam a hibás ebből következően, akkor se ha így van.
Az , hogy elvettem tőlük amit tudtam, és azóta se gondolom, hogy másképp tenném mit jelent?
Na és igen, a lányomért megtehetném. Pedig sosem hagytam hogy lássa. Ennyi jár nekem.
Kérdező,
A volt nejed azért nem mondta el, hogy megcsalt, mert királyi élete volt. Egy hibát követtél el, hogy a feneke alá toltál mindent anno. Ha belegondolsz, ki az aki önszántából és dalolva vallana be egy megcsalást ilyenkor? Ő a gazdasági előnyét látta csak benne.
A többi már csakis az ő hibája. Gerinctelen volt, önző és a nap végén megfosztottad nem létező vagyonától. Oda került, ahonnan jött.
Ő is felnőtt, ha annyira akarná, szépen felállna a sárból, amiben dagonyázik és kezd magával valamit. De nem tette, erről meg nem te tehetsz.
Továbbra is korrekt, csak marad a bökkenő, amit írtam is: hogy ha máshogy válunk el akkor nem kellett volna igazából lemondania semmiről. Kiemelem ide:
"Csak annyit kértem tőle, hogy ha együtt akar velem élni tegye, ha nem akkor ne. Azt csinál amit akar az életével, de ha viszonyt kezd valakivel azt azonnal mondja a szemembe , mert hülyét nem csinálok magamból. Ha válni akar megbeszélünk egy eltartási összeget, kivehet egy házat stb. Nem gond. "
Hát tudod, az ember nem mindig gondolkodik. Vegyük azt, hogy van a 100% vagyon, család).
Minek vállalja a biztos 50%-ot (fele vagyon, mert bevallja), ha ott az esély, hogy élete végéig 100%-ot kapjon, ha ügyesen titkolja. Valahol reménykedett ebben, meg ő nem ribi, ő egy tisztes, jómódú nő :)
Nem gondolta végig, lebukott. Hazug embert ugye előbb utolérik, mint a sánta kutyát. Abszolút a te véleményed adom, ne játszadozzunk egymás érzéseivel. De mindig van valaki, aki "okosabbnak" hiszi magát.
Tudod, ezt én értem, a a "felmentést" szerinted megkaptam is. De ettől még elkésett azzal, hogy előtört belőle az anyai ösztön. Lehet, hogy így van, de 14 évet késik a kicsim lelkiismerete, anyasága? Nem hinném, hogy ha nagykorú ha nem a gyerek, a közelébe menne, megmondtam neki, hogy neki nincs lánya, és ha rajtam múlik nem is lesz. Van ami nekem is sok, nem az lőtt túl a célon, hogy idejött, hanem, hogy megjelenik, hogy rájöttem, hogy elrontottam mindent.
Egyéb tekintetből, a lányomnak meggyőződésem szerint a legkevésbé sincs rá szüksége, hogy egy ilyen anya jöjjön az életébe, silány, rongyos, feslett, bohém alkoholista. Ha rajta múlik, sosem kell elválniuk, és más állapotban kapcsolatuk lehetne. Épp ezen a ponton hasonlottam meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!