Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi van akkor, ha az egyik szülő személyiségzavarban szenved, elhelyezhetik nála a gyereket?
attól függ milyen avarról beszélünk konkrétan...
?
3-as: "Ahol az egyik szülő (komolyabb) személyiségzavarban szenved, ott a másik is, különben nem vállalt volna vele gyereket."
Ebböl is látszik, fogalmad sincs a személyiségzavarokról!!!! Ugyanis van, aki éppen nagyon is vonzónak tünik emberileg is, amíg ki nem derül hosszabb idö után, hogy mégsem.
Emellett az sem mindegy, hogy milyen szebélyiségzavarról van szó, mert egyáltalán nem biztos, hogy ettöl rosszabb szülö lenne, mint a "normális" másik!
Egy nárcisztikussal éltem évekig, igazán akkor tudatosult bennem, mikor elköltöztem, és pszichológushoz jártam, ő világított rá, mi a helyzet.
A kezdeti szakaszban valóban elbűvölő egy ilyen ember.Sorolhatnám még, hogyan érte el, hogy ne költözzek el hamarabb.
Azt mondta a pszichológusom, nem vagyok elég önző,ezért nem léptem hamarabb.Ahogy itt írták a nárci empatát választ.
A bíróságot viszont nem érdekli a nárcisztikus személyiségzavar.
Kérdező, ha igazolni tudod, hogy súlyos személyiségzavarról van szó, pszichiátriai kezelés stb. akkor van esélyed.
Előszöris, köszönöm a válaszokat! :)
Hogy milyen személyiségzavarban szenved az egyelőre nem tisztázott. Aláírtunk a családsegítőnél egy megállapodást, hogy 3 hónapig beosztjuk a láthatást és pszichológushoz is járunk, mindketten.
A pszichológusa a második találkozó alkalmával kérte, hogy forduljon pszichiáterhez és hozzon szakvéleményt, ennek két hónapja nem tett eleget.
Most kezdődik a per a gyermekelhelyezés ügyében, akkor hivatalból kirendelnek orvosszakértőt, szóval már nem kerülgetheti tovább.
Nem vagyok orvos, én nem tudom diagnosztizálni, egy teljesen alternatív valóságban él, olyan szavakat, cselekedeteket tulajdonít nekem, amit én el se követtem, hihetetlen dolgokkal vádol. Meghazudtolta a múltunkat, ő úgy hiszi, hogy soha nem voltam a barátnője, csak egy házibuliban csinált fel, teljesen másképp emlékszik dolgokra. Ő bántalmazott, de engem vádol, hogy kirúgtam egy fogát, hogy ülő állapotában próbáltam aljas módon leszúrni és hasonlók.
A történethez hozzá tartozik, hogy nem akarta a gyereket, én nem voltam hajlandó elvetetni, megállapodtunk, hogy elköltözöm, ő visszaédesgetett, de erre már 'nem emlékszik', hogy megtörtént. Most ugyanazzal az örült vehemenciával próbálja megszerezni a gyerekem, mint ahogy anno azért küzdött, hogy elvetessem/elvetéljek.
Az önreflexió teljes hiánya jellemzi, ő mindent-mindig jól csinál, a mi 3 éves kapcsolatunkat és legfőképp engem hibáztat az egész életéért.
Igen, én se vagyok teljesen normális, hogy eddig tűrtem neki, de mindig belecsepegtetett a szarba annyi jót, hogy vele maradjak, megsajnáljam, higgyek benne...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!