Válás után mennyi idő után tudtatok új életet kezdeni?

Azert sok esetbe, nem az, itteniekre gondolok pl, de erdekes okok vannak h apu miert lep le otthonrol...es jon at hozzam akar titokba v nyiltan at "tulorazni" es valik is el.

Nembaj...apu sok kieletlen dolgot tesz meg, nekem tetszik....szintr ki van ehezve

:D 20 L

Én is úgy gondolom, ha a szülő, szülők jól kezelik a helyzetet, akkor nem lesz nagy probléma. A gyerekek rugalmasak és konnyen tudnak alkalmazkodni a kialakult helyzethez, főleg ha a szülő is segíti ebben ahogy az.előttem szólok mar írtak. Olyan jó olvasni hogy vannakmilyen normális szülők. :) én négy éve váltam. A gyerekekkel nagyon jó a kapcsolatom. Hetente kétszer látogatom őket. Sajnos új életet még nem sikerült kezdenem. :(

36F

Kb. 2 éves volt a kisfiam, amikor beadtam a keresetet (én vagyok a nő).

Új életet lelkileg ettől a pillanattól kezdtem.

Ha arra érted, hogy mikor lett új párkapcsolatom, akkor ahhoz 5 évnek kellett eltelnie.

Nyilván az első időszakban teljesen leterhelt egy ilyen picivel a munka/gyereknevelés/háztartás teljesen egyedül és bizony ezt a nehezebb élethelyzetet is meg kellett szoknom, alkalmazkodni hozzá időbeosztásban és minden más módon.

Bevallom, hogy kb. a válás után 4 évvel fogalmazódott meg bennem először az, hogy jó lenne a magányos mókuskeréken változtatni, hogy még sok időm van, nem kell és nem is szabad egyedül leélnem az életemet.

A kisfiam majdnem 7 éves lett, amikor megismerkedtem egy méltó társsal és nem bánom, hogy így alakult és a válás utáni megváltozott élethelyzetet, kezdeti változásokat egyedül csinálhattam végig.

Sokat számított ez nekem is pszichésen és természetesen a kisfiammal való kapcsolatunk is megfelelő maradt.

Az én válásom nem megcsalás miatt következett be, bár a volt férjemnek is lett kapcsolata kb. a válást követő 1-1,5 után- de ez érzelmileg már nem hatott rám.

Korrekt, normális, tiszteletteljes a viszonyunk, látogatja a kisfiát és normálisan áll hozzá.

Mivel én nevelem, n yilván ez tőlem követel több szervezést és alkalmazkodást, de örülök annak, hogy szeretetteli, élő kapcsolata van az apjával is.

A 7 éves kor szerintem egy nagyon jó kor ebből a szempontból: már nem kisbaba a sok fizikai szükséglettel, de még nem egy lázadozó kiskamasz. Fokozatosan vontam be az új partneremet a közös életünkben és amíg nem éreztem, azt, hogy biztos a kapcsolatunk (ameddig nem gondoltam úgy, hogy akár együtt is élhetnénk), addig a gyerekemnek nem mutattam be.

Sokat számított nálunk pl az is, hogy az új partnerem is házas volt, vannak gyermekei, akikről gondoskodik és rendszeresen látogatja őket.

Inkább úgy mondanám, hogy folytattam a régit. Ugyanaz maradtam, nagyjából ugyanabban a helyzetben. A férjem a végén sok vizet már nem zavart, a válás nem hozott egetrengető változást az életünkben.

Kihasználtam, hogy nem kell alkalmazkodni senkihez, egész nyáron jártuk a rendezvényeket a gyerekekkel. Ezeket a volt férjem sose szerette, négyesben kimozdulni kész idegbaj volt.

Közelebb kerültünk egymáshoz, kialakítottuk a rendszert hármasban.

Idővel ebbe cseppent bele a párom, elfogadta, hogy van amiben neki kell alkalmazkodni, van amiben nekünk. Egy család lettünk négyen, aztán a kistesóval öten. :)

De sosem éreztem azt, hogy ez innentől egy új élet. Nekem ez valahogy természetes folytatása volt az előzményeknek.

20 éves lányka még mennyi kérdésnél fogsz el dicsekedni azzal hány "apuka" kefélt rojtosra???

Nálunk apukát én dobtam ki,mert megcsalt.Nagyon szégyellte magát,és vissza akart jönni,ezért kezes bárány volt a gyerekkel meg mindennel kapcsolatban.A gyerek csak azt látta,hogy apa bár elköltözött,de minden oké,mert beszéltünk,elvoltunk,nem volt vita,veszekedés,és nem kellett költözni sem semmi ilyesmi.de ez szerintem ritka.