Meg tudom változtatni a férjem vagy sem?

Ha a gyerekekkel nem találja fel magát, a főzésben sem hajlandó segíteni? Vagy a takarításban? Kertes házban éltek? Ha igen, a kinti munkákat ki végzi?

Az apám nem tud mit kezdeni a gyerekekkel, kiskoromban nem játszottunk közösen, az egyetlen emlékem róla abból az időből, hogy olyan 7-8 éves voltam, amikor faragott nekem íjat meg nyilat és azzal szórakoztam, addig nem tudott mit kezdeni velem. Az öcsémmel dettó. Emellett én őt még takarítani életem 24 éve alatt nem láttam. :D De minden nap megfőz, ő nyírja a füvet, metszi a fákat, stb.

Arra nem tértél ki, hogy a férjed meló mellett mit csinál még. Szóval: mit?

Mondjuk mert széthajtja magàt,épití a karrierjét hogy legyen otthon kaja meg kényelmes életetek,kicsit belegondolhatnàl neked ennyi a dolgod a hàztartàs.

Hagyd békén mert õ fog elhagyni.

A múlton valóban nem tudsz változtatni, de a jelenen igen.

Szerintem most hagyd abba a gyerekekkel való nyaggatását, mert azt fogod elérni vele, hogy teljesen elvadul tőlük, mint álladó viták és sírásaid forrásától.

Ki fognak alakulni a dolgok, ha csak nem egy lelketlen barom a VÁLASZTOTTAD, majd magától is közelebb kerül a gyerekeihez.

A besegítés?

Az is változni fog, ha már te is dolgozni jársz, nyilván ha rendet és tisztaságot akar maga körül, kénytelen lesz besegíteni.

Ha meg nem, akkor így jártál!

Ülj le vele és mondd meg neki, hogy ő is a gyerekek apja és a nap végén szeretnéd, ha foglakozna velük picit. Ez nem egy nagy kérés.

Felesleges azon rugózni, hogy mit kellett volna meg hogyan kellett volna, ez már nem aktuális, a gyerekek itt vannak.

Elválni sem érdemes mert nem valószínű, hogy azonnal találnál olyan férfit aki valóban foglalkozna velük, anyagiakkal hozzájárulna az eltartásukhoz pláne úgy, hogy 2 pici mellett nem fogsz tudni dolgozni. Te meg ott maradsz két gyerekkel és kapod a GYES-t ami önmagában semmire nem elég.

A háztartás vezetésében a férjednek van igaza. Amíg otthon vagy a gyerekekkel, ő pedig dolgozik addig a te feladatod a lakás rendben tartása. Nem könnyű, de semmi sem az. Azt te sem gondolhatod komolyan, hogy majd munkából hazaérve ő áll neki főzni és takarítani amikor neked erre 10 órád lett volna.

Mindenesetre ülj le vele és beszéljétek meg, hogy legyen kicsit megértőbb veled, ne vágja a fejedhez a dolgokat, a saját stresszét ne rajtad vezesse le és foglalkozzon valamennyit a gyerekeivel. Megváltoztaztni nem fogod tudni, de szerencsés esetben némiképp jobb belátásra térítheted.

Érdekes helyzet, mert itt igazából két probléma is felmerül: az egyik, hogy nem foglalkozik a gyerekekkel, a másik pedig, hogy nem segít semmit sem a háztartásban. Gondolom ő dolgozik, te meg otthon vagy a gyerekekkel. Ez régen rossz hozzáállás a férfi részéről, hogy neki nem kell besegíteni semmiben sem, azonban azt is elismerhetjük, hogy a te feladatod most az, hogy a nap nagy részében a gyerekekkel legyél és otthon elvégezd a teendőidet. Ezt nem feminizmusból mondom, csak mivel a férfi egész nap dolgozik, így a háztartásra neked lenne több időd. Persze a férfinak is be kell segítenie, de valahol igaza van, amikor azt mondja, hogy neked otthon kell helyt állni. Ott az egész napod rá, meg kellene tudnod csinálni szerintem.

A másik a gyerekekkel való foglalkozás. Gondolom elfárad a munkában és pihenni szeretne amikor hazaér és azért nem akar foglalkozni a gyerekekkel. Azonban ez régen rossz. Az nem lehet kifogás, hogy elfáradtam, ma nem törődöm a gyerekekkel, ugyanis aki gyereket vállal, az onnantól kezdve felelősséggel tartozik iránta. Egy normálisan gondolkodó felnőttnél annak kellene lennie a kikapcsolódásnak, hogy munka után játszhat a gyerekeivel. Ezt próbáld megbeszélni vele, hogy igenis, az ő dolga is, hogy még ha kevesebbet is mint te, de foglalkozzon a gyerekeivel. Ha nem érti meg, akkor eljönnék onnan, mert az ilyennek nem való gyerek.

Előre szólok hosszú lesz. Aki lusta olvasni az inkább csak görgessen lejjebb, nyomjon egy 0% -ot aztán mehet tovább.

Nálunk én a pár férfi tagja vagyok és több hasonló korú házaspárt ismerek, mivel látom mekkora gond ez a dolog figyelemmel is kísérem mi történik.

Az egyik párnál az anyuka van a gyerekkel, olyan turbó kismama. Amikor 1 éves volt a gyerekük már előadásokra járt az iskolaválasztásról, szóval ennyire. Apuka dolgozik, hazaér a párja szinte tukmálja rá a gyereket, hogy most akkor apuka órák vannak, foglalkozzon a gyerekkel, mert különben nem jó apa, stb. Csakhogy a gyerek egész nap az anyján csüng, amúgy sincs el senki mással, de így hogy szinte kényszer meg végképp nem. De erőltetik. Közben romokban a ház, az udvar, mert mindenki azzal van elfoglalva, hogy jó szülő legyen. A csajnak évente kimegy a lába a saját udvarukon, mert olyanok a terepviszonyok, aki meg megcsinálhatná az meg próbál gyerekezni kevés sikerrel, közben ebben a káoszban időnként totál kiborul a csaj, hogy mért van ilyen világ náluk, minden erőfeszítés ellenére érdekes módon a gyerek semmivel nem jobb mint egy átlag családban, legfeljebb hisztisebb. Hát ez nem igazán működik ahogy én látom. Ennyire erőltetve legalábbis biztosan nem.

A másik ismerős párnál az van, hogy az apa dolgozik, intéz mindent a házban és akörül, fűtés, felújítás, kocsi, pénzügyek, minden ami hozzá tartozik mindent megcsinál. Az anyának a gyerekeken, kaján, takarításon kívül nincs semmi gondja, se fizikailag, se pszihésen. Az apuka saját maga szerint minden nap játszik a gyerekekkel x időt, de én úgy látom rajt inkább olyankor amikor valaki ott van, ha menni kell valahova egy percet se gondolkozik. Én ezt a párt úgy látom, hogy amit csinálnak az működőképes, de nem tökéletes. Az előbbieknél biztos, hogy jobb.

Aztán itt vagyunk mi. Én úgy gondoltam dolgozok, foglalkozok a gyerekkel is, bevonjuk a kinti dolgokba, csinálgatunk majd mindent közösen. Be kellett látnom ez nem megy. Legalábbis nem minden életkorban tud, vagy akar ebben részt venni a gyerek. Vagy romba dönt mindent, vagy nem érdekli, játszani meg inkább úgy szeret, hogy valamit csinál mi meg ugráljunk neki. Ez az öszvér megoldás sem jött be nálunk. Van már elképzelésem hogyan lenne jobb, de sokat kell rajt dolgoznom, kísérletezni. Szóval ez sem igazán tökéletes.

Függ ez az egész a körülményektől, a lehetőségektől, a személyiségektől, mindenkinek más lesz a jó. A legjobb talán lefektetni konkrét szabályokat kinek mi a feladata, időpontokat mikor mit lehet, amitől aztán el lehet térni, ha valakinek segítségre van szüksége, vagy valahogy jobbá lehet tenni.