Anyám engem (is) hibáztat amiért a férje le akart fektetni! Nincs családom. Mit tegyek? Nem birom tovább

Nem lakom már velük, a hétvégén hazalátogattam. Megkért az a tetű akiben mellesleg eddig 100%-ig bíztam, hogy segítsek neki autót takarítani...megpróbált leteperni. Ordítottam ahogy tudtam,egyből elmondtam anyámnak. (oróbált manipulálni hogy ne, legyen a mi titkunk stb) Még most is leírhatatlan undort érzek. Azonnal visszajöttem pestre (itt lakom), mert nem tudtam ott maradni. Anyám tegnap egész nap nem keresett, én hívtam, írtam neki, aggódtam. Sikerült aludnom kábé 4 órát, azt is úgy, hogy előtte 2 órát végigbőgtem. Ma reggel egy üzenetre keltem, hogy én is hibás vagyok, porovokáltam (még ha így is lenne, nem tudatod volt esküszöm!!!) , és hagyjam őt békén továbbra, vigyázzak magamra,le is tiltott. Azt a rohadt állatot kirakta otthonról az tudom. Nem tudom leírni mit érzek most, nagyon kell valaki akivel beszélhetek. Nincs csaláom:( Reagálni rá bármit is felesleges, ismerem anyámat, és nem akarnám, hogy olyat mondjon, amivel mégjobban megbánt, mert az összeroppanás szélén állok. El sem kellett volna mondanom inkább. 3 napja nem tudok enni, bőgve alszok el, erre anyám is eltaszít és hibáztat. Miért gondolja mindig azt, hogy belém nyugodtan lehet rúgni még egyet? Kamaszkorom óta ezt csinálja. Erős vagyok, de félek,hogy ezentúl nem leszek az. Legszívesebben meghalnék,elég volt már...

20L