Miért nehéz a válás lelkileg?

Túl vagyok egy váláson, de én sem értem a párodat!

Ha a válás már csak egy papír aláírása, akkor abban nincs semmi megviselő. Bemennek a bíróságra, fél óra rizsa, ami leginkább az első megszövegezés felolvasása, meg hogy tényleg az a szándékuk, hogy válnak.

Semmivel sem megterhelőbb lelkileg, mint egy kiló kenyeret venni a boltban.

A szakítás, és a különköltözés engem is megviselt, de nem kellett 4 év, hogy feldolgozzam. Elég hamar tudtam folytatni a kis életem, mire az első tárgyalás ideje eljött, már nem éreztem mást, csak unalmat. Nem szeretem az ilyen hivatalos dolgokat, még az évnyitókat is utálom.

Ha a párodat ennyire megviseli, hogy hivatalosan is kimondják a válásukat, akkor ott nála vannak még érzelmek ennyi év után is!

Semmi nem köt már érzelmileg az exemhez, ha az egyetlen férfi lenne a világon, akkor sem kéne, de

-Azért mégiscsak lehúztunk együtt 10 évet, amiben voltak azért jó időszakok is - úgy gondolok vissza erre az időszakra, mint mondjuk a gyermekkoromra, ami azért többnyire szép volt, még a nehézségek ellenére is, de tisztában vagyok vele, hogy nem lehet visszahozni, hiszen végérvényesen elmúlt. Mégis van bennem valamiféle nosztalgikus érzés a múltam iránt.

-A kapcsolatunk kudarca az én kudarcom is, és rossz szembesülni vele, hogy valamiben kudarcot vallottam.

Bennem ilyen érzések vannak a válás kapcsán.

Egyet értek a kettessel. Piszkosul nehezen viseltem a költözést és a tényt, hogy míg eddig mindig volt mellettem valaki, akit tiszta szívemből szerettem, mostantól sosem lesz. Zokogtam, amikor becsukódott az ajtó a férjem és az utolsó bőröndje után. Üvölteni tudtam volna a lelki fájdalomtól. Többször is megcsalt és a várandósságom nagy részét is a szeretőjével töltötte. A megcsalást még csak-csak elnéztem volna, de azt már nem tudtam feldolgozni, hogy ő akkor kefél félre, amikor én a közös gyerekünkkel a szívem alatt veszélyeztetett terhesként itthon főzöm neki a vacsorát. Annyira övön aluli gerinctelen, gusztustalan húzásnak tartom ezt, hogy ugyan könyörgött, hogy lépjünk túl ezen és meg is próbáltuk a baba miatt, nem ment. Én döntöttem így, még is eszméletlenül fájt. A tényleges válás papíron kb. két évvel később történt meg. Akkor is úgy éreztem, hogy a szívem egy darabját tépik ki. Mert boldog voltam vele, amíg nem tudtam mit művel, mert szerettem, mert azt hittem együtt fogunk megöregedni és hatalmas kudarc élmény volt az, hogy ez az álomvilág összetört. Az ember a saját kudarcát nehezen dolgozza fel. Mára elfogadtam, hogy új életet kezdett, próbálok én is, de az az igazság, hogy mindig is meg fogja piszkálni a lelkemet, hiszen fontos volt nekem és a gyerekem apja, tőle kaptam eddigi életem legeslegszebb ajándékát, a kislányomat.

Ha belegondolok a párod helyzetébe bizony engem is megviselne pont a kudarc miatt, mert megfogadtam, hogy én úgy fogok választani, hogy sose kelljen kimondani a válást és most tessék.