Hogy viseltetek, amikor a gyerekeket a volt férj az új nojehez vitte?

Ez senkinek sem könnyű, de a gyereket jobb kihagyni ebből a cirkuszból és nem belekeverni, ez kettőtök között romlott el és nem a gyerek és az apja között, illetve a gyerek és te közted ugyhogy sajnos ezt elkell fogadni, hidd el a neki is ugyanolyan nehéz, ha még nem nehezebb hogy a szülei szétmentek.

Ha a volt férjed új párja normális akkor örülj neki, ha meg a gyerek panaszkodik hog erzi mert jól érzi magát mert ilyen meg olyan az a nő akkor meg a férjed szívja úgyis mert nem akarna többé hozzá oda menni.

Én jobban viseltem, mint az új nője. :)

Akkor kezdte el felfogni, hogy hiába sikerült "elvennie" a férjemet, attól ő még megmarad apának, fizeti a gyerektartást, és ha hétvégén akarja látni, akkor kénytelen elviselni a "kölykeimet".

Ráadásul a gyerekek is tudták, hogy apu egy másik néni miatt akar válni, miatta költözött el, úgyhogy egyáltalán nem fogadták barátságosan, és akkor igen finoman fogalmaztam. Mindent megtettek, hogy pokollá tegyék az együtt töltött időt, és a gyerekek nagyon gonoszak tudnak lenni, ha akarnak.

Káröröm ide vagy oda, a végén én próbáltam őket lebeszélni a szekálásról, meg hogy viselkedjenek.

Mivel az apjuk sem bír velük (eleinte úgy kompenzált, hogy nála mindent lehet, ők meg megszokták), és a nője ki nem állhatja a gyerekeket, így a boldog összeköltözés is elmaradt. Ők most olyan se veled, se nélküled, kapcsolatban vannak, külön élve. Az exem az anyjáéknál, a csaj szintén, és egyikük családja sem fogadta lelkesen az új partnert ilyen előzmények után.

Most már, ennyi idő elteltével egyáltalán nem érzek az exem iránt semmit, már utálni se tudom, teljesen közömbös, pont úgy, ahogy a nője is, tehát én felőlem aztán vihetik őket, mehetnek négyesben bárhová, én biztos nem fogom megakadályozni, vagy fúrni őket. A gyerekek is visszavettek, szerintem ők is átmentek ezen, hogy már nem éreznek haragot SEM (de igazi szülő iránti szeretet se), tehát ők sem jelentenének akadályt.

Ellenben még mindig az a szitu, hogy ha a gyerekek ott vannak, akkor a nő nem megy.

A legrosszabb az 1. valentin nap volt mert akkor ok mar egyutt eltek es en meg meg sem szultem a kicsit.

Aztan evrol evre kozombosebb lett a lany,most mar le tudok ulni vele egy asztalhoz es kepes vagyok ugyanugy elbeszelgetni vele,mint barkivel.

Halas vagyok neki minden lathatas utan h gondoskodott roluk es szerette a gyerekeimet,de baratok sosem leszunk.Azt hiszem nem is kell.

Semmilyen. Nyilvan varhato volt, hogy elobb utobb lesz valakije. En meg orulok is, mert mar nem unatkozik apas hetvegen mint korabban mikor csak az apjaval volt. Sosem jut eszembe, hogy valaha is at tudna venni a helyem a no.

Nyugodj meg, a gyerekeknek nyugalom kell nem a feszultseg.