Melyik az a kor, ami legkevésbé viseli meg a gyereket a szülők szétválásánál?

Ha már megromlott a kapcsolat, akkor a minél gyorsabb és csendesebb szétválás. Tök mindegy, milyen korú, mert a gyerek igazi, klassz, életre szóló traumákat nem attól kap, hogy kulturáltan, de külön folytatjátok, hanem a mindennapi veszekedéstől, hisztitől, rossz hangulattól. Szóval attól, amiben az elmúlt másfél évet töltöttétek vele. És ezt minél tovább húzzátok azzal a felkiáltással, hogy miatta vagytok együtt, neki annál sz.rabb lesz. Nagyobb korában pedig még azt is megértheti majd, hogy ez az egész csak miatta volt, miközben ő rohadtul nem kérte, hogy maradjatok együtt.

Két dologgal tudtok rajta segíteni:

- viták beszüntetése és annak csendes megbeszélése, hogyan tovább, ki hova költözik, mikor, anyagiak hogyan rendeződnek.

- a gyerek biztosítása arról, hogy ő továbbra is apu és anyu szeme fénye, akkor is, ha ők ketten nem laknak egy lakásban.

Egyszer az életben a nők megtehetnék, hogy egymás vállba veregetése helyett mondjuk megkérdezik valamelyik ellenérdekelt fél véleményét.

No nem a férfiakra gondoltam, isten ments, hanem mondjuk inkább valaki olyanét, aki gyerekként élte meg a szülei válását. Lehet, hogy nagyon érdekes dolgokat mondana.