Hogyan mentetek keresztül a válás utáni gyászon?

Én könnyen feldolgoztam, mert én akartam válni. A mostani párom van, hogy a volt feleségemnek készített pólót hordja, ha a párom nem zavarja engem sem :-)

Az ágy is az, most azért nem fogom lecserélni. 38/F

Én csak sima szakításról tudok írni, de nekem borzalmas volt. Sokszor voltak rémálmaim erről és mikor felébredtem és majdnem megnyugodtam, akkor jöttem rá, hogy ez a valóság. Minden reggel pofonvágott az érzés, hogy ez van, nem tudok mit tenni.

Megfogtam mindent ami rá emlékeztetett és beraktam egy cipősdobozba, amit ezerszer körbetekertem szigetelőszalaggal, hogy ne tudjam kinyitni egykönnyen. Ki azt hiszem nem dobtam, mert emlék, de most se tudom, hol lehet az a doboz. Egy időre még a városból is elmenekültem, amikor csak tudtam.

Aztán próbáltam lekötni magam mással, kerestem más párt, hogy mielőbb tudjak kötődni valakihez, mert nekem enélkül nem megy a létezés. Szerencsére sikerült is megtalálnom a jelenlegi páromat, aki átsegített a nehezén.

Az idő a legjobb gyógyír, de azért még ma is fáj, bár nem kezdeném újra vele az biztos.

Könnyebben mint gondoltam,igaz én mondtam ki,hogy legyen vége,de nem volt könnyű,mert ugye megcsalt meg elhanyagolt,és hiába küzdöttem érte,egyedül nem ment.

Eladtam a házat,és elköltöztünk a lányommal egy helyes kis lakásba,ennek a felújításába,a munkába,meg a kislányomba fektettem minden energiámat.Mikor az ex-el volt a gyerek akkor bevásároltam,takarítottam,elmentem futni-bicajozni,kozmetikushoz,moziba,barátnőhöz,egyszóval elfoglaltam magam,nem engedtem,hogy agyaljak.Fontos,hogy az ember pzitívan álljon hozzá,bámi is volt,mert minden gödörből ki lehet és ki is kell mászni.

30,N

Ez nagyon nehéz. Először padló, aztán szépen lassan felépül az új életed.

Én csak azt tudom tanácsolni, hogy a padló korszakban (nekem 2 hónap volt) sokat legyél olyan emberekkel, akikről tudod, hogy tényleg szeretnek. (család, barátok). aztán, ha megnyugodtál, akkor kezdj el minél több időt magaddal foglalkozni, ne sajnálj egy kis kényeztetést.

A közös cuccokat mindenki máshogy oldja meg, van akinek fáj kidobni, vagy elrakni. Szerintem az emlékek szép dolgok, és nem kell kidobni őket, mert vége, attól még voltak szép közös élmények és érzések. Bár én eltüntettem mindent, de én nagyon mérges voltam.:)

Utólag örülök, hogy vége lett, most így sokkal jobb :)

Van hogy később értjük meg, hogy mi miért történik az életünkben :)

Szóval fel a fejjel!