Miért megy tönkre minden házasság? Még azok is, amikről azt gondolja az ember, hogy örökké tartanak majd? Pl Tőkés László ref. Püspök is válik. Ha már a keresztények sem hűségesek, akkor mit várjunk az "átlag" férfiaktól?

Nem minden házasság megy tönkre. A szüleim 51 éve házasok, én 26 éve, a bátyám 25 éve. Az anyai nagyszüleim 60 évig éltek házasságban (akkor meghalt a nagymamám), az apai nagyszüleim 45 éve voltak házasok, mikor nagyapám meghalt, igaz, neki az a második házassága volt, az első felesége lelépett egy férfival a házasságuk 6. évében. Egyik család sem volt templomba járó vallásos, és egyikükről sem tudom, hogy csalta volna a másikat. Pedig kis faluban élünk, ahol előbb utóbb minden kiderül, és ki is beszélik.

Van olyan ismerősöm, akinek az első házassága 24 éve volt, a negyedik pedig 2 éve. Az egyik legnagyobb templomba járók.

Szóval házasság van ilyen is, olyan is.

Az pedig, hogy valaki vallásos, nem jelenti azt, hogy valóban keresztényi életet él.

Van olyan ismerősöm, aki azért nem megy férjhez, mert a nevelőszülei gyerekei is elváltak.

Olyan ismerősöm is van, akik kb 30 éve házasok, könyvet lehetne írni belőle, hogy hányszor és kikkel csalták meg egymást, de nem válnak el (a vagyon miatt)

Azt előre nem tudhatod, hogy a te házasságod hogy fog sikerülni. Vannak nagyon jó időszakok, és rengeteg gond, probléma is. Az biztos, hogy akár házasságban, akár anélkül, ha együtt élsz valakivel, alkalmazkodni kell mindkét félnek.

De csak a rossz példák miatt ne utasítsd el a kapcsolatot valakivel, akivel szeretitek egymást.

Az èn hàzassàgom azèrt fog tönkremenni (hamarosan), mert a fèrjem elhízott, de nagyon ès ezàltal kèptelen lett bàrmit tenni (szex). Azèrt mègsem lehet egy èletet tesvèrek módjàra leèlni, megcsalni viszont nem akarom, gyerekünk nincs (hogyan is lenne..!)

tessèk, ez is egy ok

Kérdésed jogos. Szerintem as mai világban mindenki retteghet, mikor hagyják el vagy csalják meg, mert a legtöbb embernek nincsenek komoly erkölcsi alapjai, hanem a körülötte lévő világhoz alkalmazkodik. Az pedig arról szól már vagy 50-60 éve, hoyg törjük át a korlátokat, és csináljuk azt, ami jólesik.

10 éven át figyeltem a tévében a filmeket, hány normális házasságot mutatnak. Eredmény: összesen 2 db: a Colomboé és a Petrochellié. A többi pár 100 mind a problémákról és a megcsalásokról szólt. Csodálkozunk, ha a tévén szocializálódott nemzedékünknél ez a helyzet?

Én magam keresztény megtért ember vagyok. Azt látom, hogy a templomba járók 80%-a (saját gyülekezetemet nézve) nem megtért ember, vagyis hiszi hogy van Isten, de eszében sincs az élete kormányrúdját Isten kezébe tenni, és értékrendjét e világ felfogása helyett a Jézus által tanított értékrendre lecserélni. Az általam ismert valódi keresztények közt sok a gyerek (3 vagy 4 családonként), és többnyire jók a házasságok. A férjem el sem tudná képzelni hogy megcsaljon. A házasságba szűzen mentünk, ami minden ellenkező híresztelés ellenére sokat számít a kötődésben (az, hogy nem voltak előző partnerek.)

A mai kor átlagembere a házasságra alapvetően alkalmatlan. Kérdező, szerintem neked teljesen igazad van.

Azért mert a házasság sok esetben téves birtoklásra épül.

Nem lehet embert birtokolni! Ha mégis ezt teszed, azt úgy hívják rabszolgatartás. A féltékenység alapja is, az az eredendően téves elgondolás, hogy a másik ember az enyém. Az én tulajdonom.

A házasság pedig általában ennek a "birtoklási jognak" a betetőzése.

A leggyakoribb hiba amit egy párkapcsolatban elkövetnek, hogy a másik embert elkezdik saját tulajdonnak tekinteni.

Ilyen nincs! Az ember nem tulajdon!

Meddig tart egy feleség, vagy egy férj "birtoklási joga"?

Szerintem semeddig. Ilyen jog ugyanis nincs.

Nem lehet embert birtokolni. Az ember nem tulajdon!

Így előbb-utóbb a szerelmi kapcsolat, ami eredetileg két független ember közös akaratából jött létre (mert jó együtt), eljut a birtoklásig, a „nem lehet örömöd nélkülem” fázisba. Ha egy férj vagy egy feleség nem tűri el, hogy nélküle a párjának külön programjai legyenek, az nem a szeretet jele, hanem a totális birtoklásé. Korlátozni akarja egy másik ember szabadságát.

Márai Sándor "Az igazi" című könyvében egy tönkrement házasság történetét beszéli el. Ebben van egy jelenet, amikor a feleség meggyónja kétségbeesését egy papnak. A pap sokáig hallgat, majd ezt mondja:

„Lányom, te nagy bűnt követsz el. Te birtokolni akarsz egy emberi lelket!”

Erről van szó.

Az ember nem tulajdon! Sem a gyerekünk, sem a házastársunk, sem a szerelmünk, sem a barátunk nem birtokolható!

Emberi találkozások vannak, néha sorsszerű találkozások, amelyek addig élnek, addig élhetnek, amíg együtt úton vagyunk, valahonnan valahová tartunk. Amíg egy irányba nézünk...

Ezért tartom őrültségnek a hűség esküket, akár házasságban, akár házasságon kívül. "Hű leszek hozzád mindhalálig."

Miért is???

Honnan tudhatom előre, hogy a közös út, a közös irány meddig tart?

Honnan tudhatom, hogy ki lesz ebből az emberből 5,10,15 év múlva?

Milyen utat jár majd később, merrefelé fejlődik, közös marad-e az irány?

Ha megszűnik a közös irány, más dolgok érdekelnek mindkettőnket, egy helyben topogunk, ismételjük magunkat, és helyzeteinket, akkor van vége a párkapcsolatnak.

Egyre több ember vallja be magának is ezt az igazságot.

Ezért van annyi válás.