Mi az oka a sok valasnak?

Szerintem - de hozzáteszem, ez csak az, amit én látok, nem biztos, hogy mindenkire igaz - sokan nem elég körültekintően választanak párt, meggondolatlanul ugranak bele a házasságba, nem igazi szerelemből csak fellángolásból, amit hajlamosak összekeverni, így meg idővel jönnek a szürke hétköznapok, a problémák, azt meg jó érzelmi alapok nélkül lehetetlen megoldani.

Ismerek azért olyan fiatal párokat is, akik nem válnak, ők évekig jártak és voltak jegyben, míg összeházasodtak, tehát adtak egymásnak lehetőséget megtapasztalni a hullámvölgyeket is, és ennek tudatában házasodtak.

Viszont az idősebb párok közül sem mindenki boldog, azért azt is vedd figyelembe, hogy akad, akit csak az tart vissza a válás, hogy ne szólják meg mások, rengeteg látszatházasság van idősebb korosztályban, ami csak kifele szép, de a szűk család tudja az igazságot. Meg régebben is váltak, egy nagynéném azért vált el, mert a férje nagyon megtört lelkileg egy munkahelyi döntés miatt, ami őt hátrányosan érintette, elkezdett inni, alkoholista lett és agresszív, nem tudták visszafordítani, a nagynéném magát és a két közös lányukat mentette, de korábban is léphetett volna, mert a lányokat pszichésen megtörte az apjuk változása.

Az, h az emberek praktikus okokból házasodnak (régi párkapcsolat, anyagiak, megszokás), és nem az igazi szerelmet választják.

Aztán ha azt választják, akkor meg elmúlik.

Régen nem tudták, hogy a nők is élvezhetik a szexet!

A srácok pedig nem fordítanak időt rá, hogy megtanuljanak dugni! (ujjazni, nyalni)

7: a régi idők házasságai kizárólag praktikus okokra épültek, nagyon ritka volt, ha szerelem is van a képben. Ezért (is) voltak tartósabbak azok a házasságok, mert nem rózsaszín ködös elvárásokkal indultak neki, hogy aztán sorra csalódjanak, hanem józan megfontolások alapján elfogadták a szüleik döntését és ezzel együtt éltek, megtanulták elfogadni. Nyilván persze mindenki csalt mindenkit, de ez mellékes, maga a házasság sok esetben működőképesebb volt így.

Csak kérdés, mennyire boldog? Manapság már szerencsére nem néznek egy elvált nőre rossz szemmel, már megvan az a fajta szabadsága, hogy egyáltalán nem kötelező és megalázó kilépnie egy számára rossz kapcsolatból. Sajnos nem mindig csak a járás ideje alatt derülnek ki a turpisságok, sőt, sokszor hosszú évek, évtizedek után, ahogy öregszenek a felek, úgy a különböző hatásokra kiderül, hogy rosszul reagálnak (erre csak a saját szüleim példáját tudom mondani, hogy ha apám fiatalkorában is ilyen magába forduló, undok, aszociális, érzelemmentes, folyton mérges és morgolódó lett volna, valószínűleg nem születek meg sem én, sem a testvérem sem. Az utóbbi 5-10 évben lett ilyen, azelőtt elvileg ha visszahúzódóbb és pesszimistább is volt, azért nem ilyen elviselhetetlen alak). Vagy csak simán kiderül, hogy a kezdeti lelkesedés lanyhulásával (ami azért valljuk be, nem múlik el szükségszerűen 1-2 év után, eltarthat az még elég sokáig is) egy totál nemtörődöm, önző alak életem párja. És senki sem kötelezi ma már egyik felet sem arra, hogy ha boldogtalan, elégedetlen, úgy látja, ez már menthetetlen, akkor még 40 évig benne legyen a kapcsolatban. Van lehetősége változtatni, van lehetősége megadni a boldogságot mindkettejüknek. És szerintem sokan ezt használják ki.