Miért megy annyi kapcsolat tönkre a gyerek születése után?

Szerintem elsősorban azért, mert egy csomó időt, energiát és pénzt emészt fel a gyereknevelés, és ha addig ezt jól be tudták osztani, a gyerek után meg úgy érzik, hogy nincs idő/pénz arra, hogy jól érezzék magukat, akkor az

mindkét félnek rossz érzés.

Másrészt a nőnek addig a férfi a legfontosabb, szülés után meg a gyerek. Sokszor a nő nem is kívánja annyira a szexet. Ha ezt nem jól kezelik, az a férfinek nagyon rossz lehet.

mert a gyerek után fel kel nőni érzelmileg és a többség ez elöl menekül,

álltalában a pasik maradnak meg a kamasz korban és menekülnek a feladat elől

amíg rá nem jönnek hogy öregednek, csórok és dagatak csak addigra már késő

Mert a gyerek megszületése percétől teljesen átrendezi a hétköznapokat, és ez mindkét felet megviseli, főleg ha erre nem voltak felkészülve.

A privát szféra, a szabadidő, az anyagi lehetőségek totális átrendeződése óriási feszültségeket generál azokban, akik erre naívul nem számítottak, és azt hitték, hogy békés babázás lesz ez délutánig, aztán este elmegyünk a dizsibe. És kiderül, hogy dehogy... állandó szolgálat ez, és szabadságra sem lehet menni belőle pát évig.

Mert egy teljesen új, és rettenetes stresszel járó helyzetet teremt.

Saját szemszögből írom ezt:

A szülés sem volt egy egyszerű helyzet, pont költöztünk mikor távozott a nyákdugó. Előtte is stresszes voltam (az előző lakás tulaja, mint kiderült, stiklis, és 38 hetes terhes voltam, mikor kopogtatott a végrehajtó, de utána pánikrohamok gyötörtek. Anyóshoz kellett költöznünk.

Úgy mentem szülni, hogy sehol sem volt a költözés, ideges voltam, sírtam, kifogtam a kórház legbunkóbb dokiját...

Nagyapámtól megkaptam, hogy arra sem vagyok képes hogy megszüljek egy gyereket (császár).

Ráadásul, minden cukisága ellenére a kisbabák borzasztó önzők. Az első pár hónapban azt sem értik hogy van másik lény rajtuk kívül. Hét hónapos korukig az anyjukról azt hiszik, hogy az ő testük kiterjesztése.

Én nem azért láttam el a gyereket, mert akartam, hanem mert tudtam, hogy muszáj. Depressziós lettem, és olyan voltam mint egy robot.

Haragudtam magamra, hogy nem kötődöm a picihez. Haragudtam a világra, hogy nem mondhatom ki, amit érzek.

Anyóssal is súrlódtunk, nehéz volt együtt élni, plusz a segítségét is sértésnek vettem.

Végül anyós mentette meg a házasságunk azzal, hogy elzavart minket randizni. Na a moziígy nem jutottunk el, egy parkban bőgtem tele egy százas csomag zsepit, a-z elmondtam mi bajom, a férjem is elmondta neki mi a baja.

Kellett, hogy kimondjuk.

Nekem utána sokat segített a net, hogy más anyukákkal tudtam beszélni...

6-os vagyok.Jól leírtad a lényeget.

Nálunk is majdnem válás lett a vége,de ma is felhánytorgatom a sérelmeim a férjemnek.Ő nem volt olyan megértő,mint a tiéd. 8 hónapos terhes voltam,mikor költöztünk.Problémás szülésem volt, 1 hónapig voltunk kórházban. A férjem velem üvöltött,hogy meddig szarakodnak még velünk az orvosok.Tejem alig volt.Anyósom azért bántott,mert nem tudtam szoptatni.Anyósom és a saját édesanyám is azzal tömték a fejem,hogy sehova nem mehetek, fel mell áldoznom magam a gyerekért.A férjem is magamra hagyott.Ott hagyta a munkahelyét,mert nem tetszett.3 Hónapig volt munkanélküli.Aztán az új munkája miatt csak aludni járt haza.2,5 éves volt a gyerekünk,mikor depressziós lettem.A férjem ordibált velem, hogy miért hányok,miért nem alszom stb.,de nem segített.Ha hazajött,számítógépezett.Hiába kértem kettesben programot,hiába akartam kicsit lakást újítani,szépítgetni.Mindenre nem volt a válasz.Aztán kiderült,hogy aférjemnek sok adóssága van egy haverja miatt.Jött a rettegés,mikor jön a végrehajtó.Egy megkeseredett nő lettem.Nem tudok örülni semminek.Most már a gyereknevelésben is sz.r vagyok a férjem és családja szerint. A magányomon csak az enyhített,mikor visszamentem

dolgozni.De a munkahelyemen is sok stressz ér.

Még mindig vele vagyok.Nem tudom,miért.Már régen el kellett volna válnom.

Most már azért is bánt,ha ide írok.Már telefonálnom sem lehet a barátnőimnek.

Annyit sírtam már...

Csak egy kis törődésre vágytam volna,segítségre,biztatásra.

De csak bántást kaptam.

Elég sok dologgal küzd ilyenkor egy nő. Jó anya vagyok-e, hogyan osszam be az időmet,miért sír a baba,mikor lesz 10 percem,hogy lezuhanyozzak,mikor végzem el a házimunkát,hogyan legyek jó feleség,küzdelem az örök fáradtsággal stb.Sokszor az is elég lett volna,ha elmondthatom.De nem volt kíváncsi rá a férjem. :(((

Köszônöm,hogy ezt 5 év után kiírhattam magamból.