Azoknál akik már elváltak, volt gyerekelhelyezés, gyerektartás, kapcsolattartás bírósági eljárás, van ítélet, nálatok min megy a vita? Ha megy?

"Mi nincs nálatok betartva az ítéletből?"

Az ítélet szerint minden nap, amikor nincs láthatásom, telefonálhatok gyerekemnek este 6-7 között. Az ex ezt úgy próbálja korlátozni, hogy kitalálta: csak páratlan héten van telefonálási lehetőségem. Aztán nyílt ovis rendezvényeken nem vehetek részt, szülőire nem mehetek el, mert megtiltja. Meg is tilthatja, mivel a gyámhatóságon érdeklődtem és az ügyintéző elmondta, hogy ami az ítéletben nincs benne, azt apuka megtilthatja nekem. Tehát ha pl. megtudja, hogy ott voltam mondjuk a szülőin vagy a farsangon, és ezt jelenti a gyámügyön, akkor engem a gyámügy megbírságol. Ez azért van, mert a gyámhatóság az ítéletben írtakat tudja betartatni. Ami abban nincs benne, de én megteszem, az olyan, mintha nem megengedett dolgot tennék... Ha azt akarom, hogy ilyen rendezvényeken részt vehessek, külön jegyzőkönyvet kell felvetetnem a gyámhatósággal, azzal elmenni az óvodába és ott "tárgyalni" az óvodavezetővel, a helyettessel és az ex is ott kell legyen.

"Mi lehet a következménye ha a másik fél nem tartja be feléd?"

Ha nem tartja be és én jelentem a gyámhatóságon, akkor az ügyintéző megvizsgálja, hogy az általam jelzett probléma alapján indítható-e eljárás vagy sem. Ha indítható, akkor megindítja, készül jegyzőkönyv is. Az ex vagy csak felszólítást kap, hogy a jogsértő magatartással hagyjon fel, vagypedig már bírságolják attól függően, hogy a jogsértő magatartásnak milyen nyomatéka van.

Én pl. jeleztem a GYH felé, hogy a gyermekem eü állapotáról nem tudok. Ez a GYH szerint törvénysértő magatartás is, Ptk. paragrafusba ütköző. Ennek alapján az ex felszólításra minimum számíthat. Ha ennek ellenére sem fog tájékoztatni, akkor bírságolják meg.

"Egyáltalán mi lehet a kiút hogy mindenki békésen élje az életét?"

Erre nem tudok válaszolni igazából. Nálunk az a baj, hogy a másik fél az egész családjával együtt mai napig sértett és bosszú vezérli őket. Így nagyon nehéz, szinte teljesen lehetetlen együttműködni. Képtelenek túllátni a sértettségükön és úgy cselekedni, hogy az a gyereknek legyen jó. Ez lenne a titok nyitja szerintem.

"Sajnos nálunk sem jobb a helyzet. Nem lehet könnyű neked sem. Mennyi láthatásod van? Ezen tudsz emelni? Vagy mi kell hozzá?"

Láthatásom eszerint van: reggeles hetemen szerdánként ovi utántól este 7ig, pénteken én megyek oviba érte és következő héten hétfőn én viszem oviba. Ha a délutános hetem a hónap első páratlan hétvégéjével zárul, akkor szombaton reggel 9 órától este 6ig. A hónap második páratlan hétvégéjén nincs láthatásom.

"Ezt megegyezéssel vagy bírói ítélettel kaptad?

Ezen emelni nem fognak szerintem.

Hogy látod, van esély hogy csilladpodnak nálatok a kedélyek?

Én csak remélni tudom hogy az én exem lenyugszik. Mert semmi rosszat nem teszek de ő vesztesek érzi magát és nyughatatlan."

Megegyezésre esély sem volt. Ő eleve úgy állt hozzá, hogy csak és kizárólag az jöhet szóba, hogy mellette van elhelyezve a lányunk. Én ebbe nem mentem bele, köztes útról hallani sem akart, így maradt a bírósági út.

A kedélyek nem tudom mikor csillapodnak, de már nagyon jó lenne. Idén júliusban lesz 2 éve, hogy ez megy. Nem kicsit fárasztó már, elveszi az ember energiáját teljesen. Ezt az energiát másra is tudnám fordítani, de lehetetlenség, mert folyton azért kell küzdenem, ami adott, csak szerinte meg lehet azt még nyírbálni pusztán csak azért, mert és kész... Mert fölényben érzi magát, nyertesnek érzi magát, vagy én nem tudom. Az a legrosszabb az egészben, hogy az exem a szüleivel él egy másfél szobás lakásban, plusz ott a barátnője is, van bőven, aki bujtogatja és osztja neki az észt.