Masodik hazasagba elek az elsobol van 2 gyerek a masodik jol indult de a ferjem bealt hivonek azota mas nezetei vanak sehogy se egyezunk ebbol a hazasagbol is van 2 gyerek. Mind a 4 gyereket en nevelem Van esejem hogy az egesz gyerek hozam keruljon?

A bíróság nem fog különbséget tenni hívő és nem hívő ember között, mert ez diszkrimináció lenne! Ha a férjed nem bántalmazza, vagy nem tanítja rosszra a gyerekeket, nem részeges stb. akkor nincs okuk, amiért ne ítélhetnék neki a gyerekeket. DE! A gyakoribb az, ha az anyánál helyezik el a gyerekeket, mert mi nők sokkal jobban tudunk róluk gondoskodni.

Az, hogy Te és a férjed nem értetek egyet bizonyos dolgokban, az nem a gyerekekre tartozik, és attól még ő az apjuk.

Én azért drukkolok, hogy a javadra ítéljen a bíróság!

Amennyiben a hitbéli lét veszélyezteti a gyermek pszichológiai, mentális vagy testi fejlődését, igenis ítélhet ellene a bíróság. Persze nem azért, mert az apa hívő, hanem mert alkalmatlan a megfelelő gyereknevelésre. Tehát önmagában az, hogy hisz, nem elég arra, hogy "kizárják" a gyereknevelésből.

A kérdés az, hogy te meg akarod-e menteni a házasságot? Hiszen ezen múlik minden, hogy még mennyi időt adsz, meddig próbálkozol. Nem mondom, hogy egy fanatikus hívővel könnyű dolgod van (pláne pl. Hitgyüli esetén a felekezet is előszeretettel orrol a férjedre, ha elvált asszony, más apától származó gyerek is "képbe kerül". Ilyenkor a cél: elszakítani a gonosztól a hívőt.)

Persze nem mondom, hogy nem lehet meggyőzni, és a családja mellé állítani. A kérdés: Akarod-e, mered-e és tudod-e az ezzel járó feladatokat vállalni.

Ez egy bonyolult helyzet. Igaziból szerintem az lenne jó, ha a férjed és te közösen le tudnátok ülni beszélgetni egy normális lelkipásztorral, akiben mind a ketten megbíztok.

(Nem kellene feltétlenül pünkösdi legyen, de akár az is lehet. Vannak nagyon is jó fej, nyitott gondolkozású, intelligens lelkészek ott is. Én nem vagyok pünkösdi, de a feleségem az ő teológiai főiskolájukon tanít, és nagyon jó tapasztalatai vannak velük. Ettől persze még elképzelhető, hogy egy nagyon elvadult, rossz gyülekezetet fogtatok ki, és az is, hogy a férjed helytelenül viselkedik, csak azt akarom ezzel mondani, hogy nem igaz, hogy a pünkösdiek mind elvakult szektás emberek lennének.)

A következő megfigyeléseim vannak a dologgal kapcsolatban, remélhetőleg valamelyik segít.

1.) A legjobb az lenne, ha megpróbálnátok megmenteni a házasságot. Ebben a férjednek nagy szerepe van, és ha hívő, akkor ezt fel is kell fognia. Egyrészt azt, hogy a Biblia egyértelmű abban, hogy Isten nem akarja a válást. Másrészt azt is írja, hogy aki "az övéiről nem gondoskodik, az rosszabb a hitetlennél"! Tehát még a gyülekezetbe menésnél is fontosabb Isten szemében az, hogy jól vezesse a családját.

2.) Az, hogy az ember gyülekezetbe jár, amúgy önmagában nem kellene semmi rosszra tanítsa, sőt. Ha mégis így van, akkor vagy azzal a gyülekezettel van baj, vagy a helyi lelkésszel, vagy a férjeddel, vagy mindhárommal.

Szerintem ne kövesd el azt a hibát, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntöd. (Mármint ne fordulj el Istentől csak azért, mert ott rossz tapasztalataid vannak. A keresztény hívő ember alapesetben igenis nagyon jól törődik a családjával. A környezetemben szinte csak ilyenek vannak.)

3.)Természetesen senki nem kötelezhet arra, hogy odajárj abba a gyülekezetbe. Olyan nincs, hogy "nem hagynak kimászni". A hitnek szabad akaratból kell történnie, és a gyülekezetbe járásnak is, különben az egész nem ér semmit.

Ha nem akarsz, ne menj oda. Ha zaklatnak, légy türelemmel, abba fogják hagyni. Ha mégsem, vagy ha ez túlmegy egy bizonyos határon, akkor tehetsz ellenük feljelentést. De én nem hiszem, hogy idáig kellene a dolgoknak fajulniuk.

4.) Mivel csak a te részedről hallottuk a sztorit, automatikusan neked adunk igazat. De hasznos lehet, ha megpróbálod a dolgokat a férjed szemével, vagy kivülállóként is nézni, és elgondolkozni azon, hogy lehet, hogy te is hibázol valamiben. Ha igen, akkor próbálj meg változtatni rajta.

Mindenképpen van értelme megmenteni a házasságot!!! Kérjetek segítséget olyan embertől, akit mindaketten elfogadtok.

Ha kell, szívesen segítek ilyen embert keresni, akár lelkészt, akár nem.

5.) Ha mégsem sikerül semmi, és mégis elválnátok, akkor se legyen gyűlölet a szívedben, se a férjed, se a pünkösdiek iránt, hanem próbálj meg megbocsátani, és engedd, hogy a férjed továbbra is a gyerekeid apja legyen (pl. engedd őt látni őket, és soha ne szidd a gyerekek előtt)

Hát ennyit tudtam írni, remélem van benne olyan, amit hasznosnak találsz. Remélem, hogy megoldódik a helyzet békességben, és rájön a férjed is, hogy az első számú terület, ahol szolgálnia kell, az a saját családja.

Nincs az a bíróság, aki egy 8 hónapos gyereket elvenne az édesanyjától, kivéve, ha a kedves férjed bebizonyítja, hogy képtelen vagy biztosítani a gyerek normális testi és szellemi fejlődését. Ez általában úgy néz ki, hogy vagy drogozol, vagy alkoholista vagy, vagy putriban élsz, és a gyerekeknek nincs se ruhája, sem megfelelő étel nem jut. Gondolom, nálad semmi ilyesmi nem áll fenn, szinte biztos, hogy a gyerekeket neked ítélik.

Saját tapasztalatból mondom, hogy nem érdemes nem hívőként egy fanatikussal együtt élni: a volt párom is fanatikus keresztény volt, fél év alatt tönkretette az idegeimet, a vége pedig az volt, hogy kijelentette: én magam vagyok a Sátán, amiért nem vagyok hajlandó az ő hite szerint élni, és félholtra vert! Ma már azt sem értem, hogy voltam képes vele élni, hogy tudtam egykor szeretni őt... :(

Persze az én negatív tapasztalatom nem jelenti azt, hogy a ti házasságotok is menthetetlen, de amióta ez történt velem, nem tudok hinni egy kereszténynek sem...

OFF

Kedves utolsó hozzászóló!

Őszintén sajnálom, ami veled történt, és hiszem, hogy Jézus is sajnálja. De vagyunk vagy két milliárdan ezen a földön, akik kereszténynek valljuk magunkat. Ezek között van ilyen is, olyan is. Kérlek, hogy ne vegyél mindannyiunkat egy kalap alá, és ha tudsz, akkor adj még egy esélyt a kereszténységnek, mert nem mindenki viselkedik úgy, mint a volt párod.

Kedves kérdező!

Te már kaptál tanácsokat másik kérdéseddel kapcsolatban is, amit a gyakorikerdesek.hu-n tettél fel, de ugyanebben a témában.

Azon tanácsok között is volt jó néhány életképes, mert hogy ilyen, vagy hasonló helyzetben nagyon sokan voltak/vannak rajtad kívül is.

Sőt, a közfelfogással ellentétben, ehhez nem kell "szektásnak" lenni! Nagyon sokszor elég, ha valaki a világ legnagyobb szektájába tartozik, mégha papíron is, ez pedig a katolikus, vagy egyébb egyház!

Igazából ezek a családi problémák majd minden egyház tagjai között előfordulhatnak.

Csak kiemeltebbek (nem ritkábbak) az olyan közösségekben, mint pl. a pünkösdi, melynek vallási szokásait, tanításait sokan jól ismerik. (elég csak a "nyelveken szólás", vagy a "gyógyítás" "csodaadományára" gondolni, amiről a Biblia azt mondja, hogy már régen megszüntek, és teljesen más célt szolgáltak az első században. Nem beszélve a halottak feltámasztásáról, amire Jézus, és néhány apostol képes volt, de melyik pünkösdista képes ma?)

Tehát nem az a kérdés, hogy "szekta", nem "szekta", mert ebben a közfelfogás durván általánosít, és a nagyobb "bevett" egyházakat hiszik az emberek a "krisztusi" egyházaknak! Pedig mekkora tévedés ez!

A kedves kérdező is a "vallásról" beszélt már korábban is, ami szétszakitja a családját, pedig nem a vallással van a baj, hanem azokkal a hamis vallásos tanításokkal, amelyek ilyenné tesznek embereket. Ezek a legtöbb egyházban megtalálhatók, ezért kellene inkább az igazságot keresni ezek között az egyházak között.

Mert nem igaz, hogy minden vallás ugyanoda vezet, Jézus tanítványai egységesek voltak, és ahogy a fenntiekben írva volt, a családról való gondoskodás mind szellemi, mind fizikai szempontból az első helyeken volt!

És csak egy keresztény vallás volt, nem pedig több ezer!

Meggyőződésem, hogy annak a jelenkori megfelelője ma is létezik.