Sok-sok év házasság után, válást követően milyen a viszonyotok az exetekkel?

Szerintem is fontos lenne főleg a gyerekek miatt. Én a volt férjemmel 12 év házasság után tudtuk rendezni a kapcsolatunkat,mára már szinte "haveri" a kapcsolatunk. Ha eljön a gyerekekhez ugyanúgy el tudunk mi is beszélgetni bármiről. Nyilván már nem úgy mint egy pár de mint 2 jó ismerős. Én is és ő is újraházasodtunk azóta. Egyébként mi is csúnyán váltunk de kb 1 év alatt helyre hoztuk a dolgokat legfőképp a gyerekek miatt. Az már jó jel ha te úgy érzed itt az idő tisztázni a dolgokat,ezek szerint te már túl tetted magad a váláson éa valószínűleg a sérelmeket amiket okozott elfelejtetted. Nem tudom a volt férjed hogy van vele,esetleg ha megpróbálnád neki elmondani hogy szeretnéd ha normális emberi hangon tudnátok újra egymással beszélni,mit szólna?

A szüleim rövid házasság után váltak el úgy 25 éve, 4-5 éves korom körül (egyiküknek sem lett új kapcsolata). Az első években talán egy kicsit kimértebbek voltak egymással, de alapvetően nem volt rossz a viszony. Úgy 10 évvel a válás után már közösen tartottuk a születésnapomat, aztán az övék alkalmával is összejöttünk + más ünnepekkor. Amióta a nagymamám meghalt, apám heti rendszerességgel nálunk ebédel + közösen nyaralnak / nyaralunk (nekem van a legkevesebb szabadidőm), és hetente többször beszélnek egymással telefonon. (Mindemellett olyanok, mint tűz és víz: nem véletlenül váltak el.) Tudom, hogy ez nagyon-nagyon ritka, értékelem is a szerencsémet:)

Előző vagyok.. Ha esetleg férfi vagy akkor a volt feleséged..:)

A gyerekeim szokták is kérdezni nem utálom-e az apjukat erre mindig azt válaszolom: Dehogyis,akkor utálnám ha még házasok lennénk :) első voltam

A szüleim 10 év házasság után váltak el 18 éve. Mikor a tárgyaló előtt vártak is végig viháncoltak az időt (apám ott dolgozik, a kollégák nem akarták elhinni, hogy válnak), utána pedig beültek egy sörre. Persze anyum depressziós volt kb. 1 évig a magánytól, de mindig megőrizték a jó kapcsolatot. Emlékszem gyerekként utáltam, hogy ha apám feljött, órákat elbeszélgettek, mint a legjobb barátok én meg unatkoztam. Azóta is jókat beszélgetnek, ha apám néha felugrik hozzám, bár ez már sajnos nagyon ritka.

Öt éve váltunk el, 13 év együttlét után. A válás normális volt, minden rendben zajlott, egyetértés volt mindenben. Azóta egyre rosszabb a helyzet, mára már egy utolsó senki vagyok, aki kiforgatta mindenéből, megvezettem, szid mindenkinek. Kellemetlen a helyzet, márcsak azért is, mert anno ő indította pert, mindent aláírtam, amit szeretett volna, minden úgy történt, ahogy kérte. Gondolom megbánta, hogy elváltunk, mert akármikor beszélnék vele a gyerekekkel kapcsolatosan, mindig oda jutunk, hogy oldjam meg egyedül, én akartam egyedül nevelni őket. (???!!!) Már nincs kedvem vitatkozni vele.