Ti válnátok? Ha igen, mit tehetnék, hogy a gyerekeknek a legjobb legyen?

10 el egyet ertek teljes mertekben!

Kerdezo ez a te dolgod mar elett dontve a reszedrol!

De valo szinu itt nem a gyerekeket nezed hanem azt hogy neked hogy kenyelmes. Ebbol a felalasban mar eltudom kebzelni azt is hogy miattad van a valas, es igy szabad is lehetsz, mozoghatsz mert teged apszorut nem visel meg a dolog ha mar a ferjedet el eszited akkor a gyerekeket ne beloled ez hianyzik!

. Nagy reszben a gyerekek tobbet lesznek az apaval mint veled, ugyanis hetkoznap ha ugy tartja kedved 1.2 orara beugorsz meglatogatod oket es ennyi reszedrol lezarva a gyerekneveles. Apuka lesz az aki neveli a gyerekeket, hozza viszi iskolaban ovoda, gondoskodik az etkezesrol, tiszta ruharol, ha a gyerek beteg apa szaladj orvoshoz, es a szabadsagat is oldja meg ha szukseg lesz ra.

nagyobb feleloseg az apukan lesz.

Gyerekek majd felnonek, es ne fajon az ha a gyerekek nem ugy fognak hozzad allni ahogyan kene, hisz a fejedhez lesz vagva hogy mert apu nevelt minket te itthagytal, es teljesen jogosan is igazuk lesz! En a gyerekeket sajnalom, es minden tisztelettem az edesapae aki ferfi lèptere megszegyenit teged.

Mivel a gyerekek nagyobb reszet apuka latja el remelem, gyerek.t. kovetelni fog toled!!

Inkább közelebb költöznék és a gyerekeket hagynám az otthonukban, és a mostani iskolájukban, óvodájukban. Hosszú távon is ez a célszerű, vagy az apjuk költözik közelebb vagy te. Csinálhatjátok úgy is, hogy most te maradsz, még akkor is ha az apáé a lakás, és idővel rendezitek a helyzetet véglegesen, nem kell kapkodva. Intelligencia kérdése, és úgy tűnik ti képesek vagytok rá.

Önmagában a megcsalás miatt én még nem válnék. Az inkább háttérben meghúzódó problémáktól függ. De én tudom eléggé kívülállóként nézni az ilyesmit (átéltem már), a gyakorikérdések nem túl reprezentatív mintája alapján pedig a tipikus nőnek elborul az agya már a megcsalás szó hallatára is.

1. Mindenképpen elválnék a helyedben.

2. A gyerekeket semmi esetre sem hagynám olyan emberrel, aki nem játszik becsületesen (márpedig aki megcsal, az nem becsületes), ne ezt lássák példaként maguk elött.

3. A gyerekeket egy költözés nem viseli meg igazán, a válás sokkal inkább.

4. Olyan megoldás nem lehetséges, hogy a férjed meg te lakást cseréltek? Akkor a gyerekek maradhatnak a megszokott környezetben.

5. Ha meg megoldható, akkor még mindig meg van a lehetöséged a saját lakásodat kiadni és neked a gyerekekkel a jelenelgi környéken venni ki lakást.

Akkor kövezzetek meg, de velem a következő történt:

Apuka szüleivel éltünk egy 54 m2-es lakásban 8 évenát. 2 szoba, egyik a szülőké, másik a miénk. Élték a szülők is a mi életünket, egymást meg marták folyton. Kislányunk 5 év együttélés után született. 3 éves volt, amikor azt mondtam, hogy elegem van a szülők utálkozásából, a férjem nemtörődömségéből, a lelki terrorjából, abból, hogy soha semmit nem beszéltünk meg, mindig mindenben az volt, amit ő akart, hogy hiába kértem a költözést, nem költöztünk, a kisujját nem mozdította, mert neki kényelmes volt a szülőkkel 1 fedél alatt. A lakás az övék, nekem ott tulajdonjogom nem volt soha. Így mikor közöltem, hogy nem bírom tovább, 1 hónap gondolkodási időt kértem a férjemtől, de a szülők azonnal kitettek a lakásból, a gyerekemet meg eltiltották tőlem, napokig nem láthattam. Az 1 hónap gondolkodási idő alatt munka után a várost jártam, este mentem csak el a mamámhoz 2 héten át, és 2 héten át a barátnőmhöz. Azért csak este, mert a mamámnál a nagybátyám élt a családjával, a barátnőmnél meg 2 pici és a barátnőm férje, értelemszerűen nem akartam zavarni őket, örültem, hogy fekhelyet kaptam náluk. Addig jártam a férjem szülei nyakára telefonon, személyesen, amíg be nem engedtek a lányomhoz. Így elértem, hogy 2 naponta felmehettem hozzá 1, max. 2 órára legalább. Nekem ez már nagyon sokat jelentett. 1 hónap után lett albérletem az új párommal, de csak ideiglenes. Itt megint kezdődött a hercehurca: nem láthattam, rámhívták a rendőrséget. Aztán megint harcoltam, jött a családgondozó is a képbe, mert nem hagytam, hogy ne láthassam a lányomat. Így lassan kialakult a láthatás. Hiába küzdöttem azért, hogy én nevelhessem, azt mondták mindenhol, hogy amíg a gyerekemet láthatom, addig nem vétettek semmit a nagyszülők meg az apuka, így nem tudnak mit tenni, majd a bíróság dönt. A bíróság döntött, a lányom a nagyszülőkkel maradt. Nem azért, mert nekem ez így kényelmes, nem azért, mert nem bírtam tovább és eljöttem, nem azért, mert rossz lennék, hanem azért, mert a pszichológus szakértői vélemény egyértelműen mutatta, hogy a Lányom abban a környezetben, ahova beleszületett, sokkal stabilabb marad érzelmi és lelki téren, míg ha mellettem helyeznék el, akkor megviselné lelkileg és testi-érzelmi-értelmi fejlődésére kihatással lenne a váltás. Lehet harcolni, veszekedni, ősanyaként viselkedni és lehet mérlegelni is, hogy a Gyermeknek mi a jobb. Utólag látom, hogy a legegészségesebb az lett volna már az elején, hogy megegyezünk a férjemmel. De ő a sértettsége miatt nem látta át a helyzetet, én meg anyatigrisként próbáltam harcolni és a gyerekemet mindegy milyen áron magam mellett tudni, mert mellettem a helye. Nem feltétlenül. A Kérdező szerintem nagyon helyesen gondolkodik, és szerintem korántsem azért gondolja így, mert neki ez olyan nagyon kényelmes. Mondjuk más kérdés a lakás, mert ha nekem lett volna lakásom, ahova mehetek, akkor gondolkodás nélkül vittem volna a Lányomat magammal, amikor a nagyszülők kitettek a lakásukból. Bár valószínűsítem, hogy apósom ezt nem hagyta volna.... De így, hogy a Gyermekemnek nem tudtam otthont és felvigyázást biztosítani, nem vittem magammal, mert nem volt rá lehetőségem, hiszen nem volt hova vinnem, és mert nem engedték elvinni. De nem hagytam el! Aki a gyerekét elhagyja, az véleményem szerint nem gondol rá nap mint nap, nem dolgozik azon, hogy minél többet lássa, hogy azt tegye, ami a Gyerkőcnek a legjobb. Apuka és a nagyszülők elérték a céljukat, hiszen a Lányomat náluk helyezte el a bíróság, és Apuka is boldog, hogy fizetem neki a gyerektartást havonta. De a Lányom felől minden nap érdeklődök, az összes láthatást kihasználom (nem csak 2 hetente látom, hanem minden héten hétvégén nálam van, illetve hétközben is láthatom 1 teljes délután erejéig), ha tudok, külön is próbálok egyezni Apukával, hátha... nem mindig, de előfordul, hogy szokott sikerülni. A Lányomról gondoskodom, most éppen 5 napig volt nálam, mert beteg lett, ápoltam, orvoshoz vittem, mindent megtettem és megteszek érte, ami csak tőlem telik. A Gyerektartáson felül nem lennék köteles mást fizetni, de a Gyerekemről van szó és Érte mindent. Tudom, hogy Apuka ezt mocskosul kihasználja, és lehet hülye vagyok, de engem ez nem érdekel. Nem vagyok híve ennek a foggal-körömmel a Gyerekemért harcnak. A dolgok higgadt átgondolása szerintem sokkal célravezetőbb. De ismétlem: ha lett volna lakásom, a Lányomat vittem volna azonnal, bár nem lett volna könnyű harc ez az eset sem.

Mi most vagyunk a valas vege fele, en vagyok a ferfi.

A lakas ahova szuletett a fiunk az az enyem, a felesegemnek nincs koze hozza. Igy neki kell koltozni, amugy a valast is o akarta, mert uj kapcsolata lett. Mikor kiderult a dolog koltozni akart a pasijahoz a fiunkal, en nem engedtem a fiamat, egyedul mehetett volna, de nem tette. Meg jelenleg is nalam lakik, mert a gyerek nelkul nem megy, amig a birosag errol nem dont addig nem viheti sehova az en engedelyem nelkul. Ugynez ki nekem itelik a gyereket, pedig o is kuzd erte, de nekem jobb a helyzetem.

A birosag amit figyelembe vett:

-A gyerek megszokott kornyezete, lakhatas.

-Tovabrai is ugyanoda jarhat oviba.

-Melyik szulo mennyire vette ki a reszet a gyermek neveleseben. (az utobbi 2evben csak en voltam itthon vele ha beteg volt, en vittem csak orvoshoz, ovodaba, ezeket bizonyitani is tudtam).

-Valamint a felesegem anyagilag sem tudna biztositani a gyermek normalis igenyeit.

Igy ha minden jol alakul akkor en fogom nevelni a fiamat.