Férfitársaim, ti mennyire ingadoztok aközött, hogy együtt maradjatok-e a feleségetekkel vagy szívesebben lennétek inkább egyedül?

3-as Hidd el a kolleganod erzi h szerelmes vagy bele ezt nem kell mondani, ezt megerzik az emberek:-)))Nekem se mondta meg a kollegam de tudom h masfel eve szerelmes belem:-))))

Egyebkent en is igy vagyok, de nalam nincs gyerek.Nem rossz a hazassagom, de mar nem erzem jonak sem es en is ugy erzem h a kollegammal bolodog tudnek lenni:-))))))

32\N

3-as a feleséged szerintem mindennel tisztában van. Érzi, hogy már nem úgy szereted.

Le kéne ülni és megbeszélni

Jóban rosszban! Igen most nehézségeitek vannak. De együtt rendbe tudjátok tenni. Pont úgy ahogy ellaposodott a kapcsolat.

Gyerekeidnek is egy boldog apa kell, nem,pedig egy boldogat játszó apa. Te mit szólnál ha nem lennének ? őszinték, nem mondanák el a problémájukat.

Én itt a pontozással már nem foglalkozom, mert az emberek csak azt tartják jónak és szépnek, aki cukormázban éli, minden szuper jó. Biztos valakinek megadatik, de nekem nem jött össze. Ettől függetlenül nem rossz a házasságom, a feleségemmel vannak közös programok, elmegyünk kettesben nyaralni a gyerekek nélkül, elviszem étterembe, meglepem apróságokkal, mondhatni boldog vagyok vele... nincs hangos szó közöttünk, szépen élünk. Külső szemmel azt gondolják rólunk, mi vagyunk a tökéletes pár. Ezt én is így gondolom, de benne valami motoszkál, mégpedig az, hogy én másba vagyok szerelmes. Nem tudom magam becsapni, próbáltam, de be kell magamnak vallanom, hogy ez van.

Ettől függetlenül, nem a boldogtalan, mogorva családapák életét élem, mert a gyerekeknek fontos a vidám, jó családi légkör. Ezt ők maximálisan megkapják, mert 4-esben is sok programot szervezünk, az én életemben mindig a család volt az első.

Egy barátom tudja igazán, hogy mi zajlik bennem, aki tudja, hogy mást szeretek. Ő azt tanácsolta, hogy ne adjam fel a házasságom (saját tapasztalatból mondja),és én hiszek neki.

Néha eszembe jut, milyen volt "fiatalnak", (nem mintha most öreg lennék :D ) szinglinek lenni. Ilyenkor visszavágyom, jaj, de jó lenne... két percig. Aztán eszembe jut, hogy éreztem én már ilyet, amikor az előző (a mostaninál sokkal rosszabb) párkapcsolatomból kiléptem, mert elfogott a szabadságvágy, és jajj, de szeretnék újra szingli lenni. Aztán jól orra buktam, ahogy kell, pedig esküszöm nem volt egy túl jó az a párkapcsolat, amiből kiléptem! Akkor vajon a mostani után mit éreznék? Most boldog vagyok, megtaláltam a páromat, szeretem, ő is engem. Ha elfog a szabadságvágy akkor azt is mérlegelem, hogy őt elveszíteném. Nos, tudnék élni nélküle, de nem akarok!!

Ez az egyik oldal. A másik az, hogy amire vágyok olyankor, ami a fiatalságommal, szingliségemmel jár(t), ahhoz már 25 évesen is öreg vagyok.(Nem úgy általában, hanem ahhoz az életvitelhez vagyok öreg, amit néhány éve folytattam.)

Nem vágyom átbulizott éjszakákra, hogy 3 napig haza se menjek munkából, hanem egyből buli, onnan vissza munka, nem vágyom 3-4 másik emberrel közösen albérletben lakni, ahol cserélődnek az emberek, és mindig van kihez alkalmazkodni, nem tudsz egy rendszert kialakítani, nem vágyom vad alkoholmámoros kefélésekre, se arra, hogy a diákmunkát összehangoljam a tanulással, barátokkal, pasikkal, családdal. Nem kell olyan munka, ami 5-6 hónapra elszólít messzire, és bár folyamatos impulzusok érnek, valahogy mégis belefáradsz egy idő után, hogy mindig minden új.

Szeretem az életemet így, ahogy van, azzal, akivel vagyok. Őt nem adnám fel, ezt az életet nem cserélném el arra, ami(lyen) 3-4-5 éve volt.

Na, azért nem ülünk otthon a négy fal között a barátommal sem, de már más jelenti a szórakozást, mint mondjuk néhány éve volt. Viszont nekünk így a jó, és szerencsére a párom is így gondolkozik, ezt meg is beszéltük egymással. :)

Persze kell fejleszteni ezt a kapcsolatot is, ezen is dolgozni kell, de én már inkább ebbe az irányba szeretnék haladni, erre vágyok, és ezt igénylem. Ő is.

Természetes, hogy néha visszavágyik az ember, eszébe jutnak dolgok, hogy de jó volt ez, vagy az. Addig nincs is baj, amíg a mérleg a jelenlegi oldal felé billen, a mosatni partner és élet felé. Ha nem billen... akkor valahol valami baj van, amit orvosolni illik elsősorban. Ha végképp nem megy, akkor meg váltani. Munkát, partnert, életstílust, hobbit, kinek mi hiányzik, vagy épp nem hiányzik.

Kerdezo: Csak most lattam a valaszodat, bingoooo en a bolodg kis eloleny vagyok es komolyan elkepeszto de ma ahogy mentunk kocsival az iroda fele osszefutottam vele.Nos ez igy barokkos tulzas de a lenyege az volt h bedugult a sor o meg felbukkant a semmibol es setalt felenk (mert gondolom arra volt dolga)..

Eloszor nem hittem el h o az, de komolyan valami iszonyat megvaltozott ha keregetni jott volna a kocsihoz akkor azt hittem volna h valami hajlektalan.Kapucnis dzseki volt rajta, a haja tok megnott es a szeme log es a legszornyubb: valami remes pornos bajuszt novesztett.

Ugye nem voltam egyedul igy egyikunk sem tudta h mit csinaljon, csak bamultunk egymasra meredten en kb.ugy nezhettem ki mint valami riadt kecske, aki eltevedt a ter-ido kontiniumban, o meg ugy nezett ram mintha kb valami jelenest latnek.

Nagy nehezen vegulis batortalanul biccentett, es asszem en is de ez nem biztos mert elindult a sor:-))))))Uristeeeeen, szupergaz:-))))Ez valami ritka ego volt:-))))De komolyan hogy pukkanhat ke egy pasi ennyire?Komoloyan ugy nezett ki mint valami melydepresszios:-))))

...es megis:-))Ez a nezes koztunk mindent elmondott, total szerelem meg mindig es igen, lesz@rom a bajuszt meg a deperssziv style-t nekem o kell, es vele szeretnek lenni lehetoleg most azonnal:-))))

Te hogy vagy?:-))))

Micsoda undorito emberkek vagytok! Utolso nem eg le a kepedrol a bor?? Na ezetrt nem kell nekem magyar pasi, mind k...ka bukik:(((

Es epp ezert en is ingadozom mert nem vagyok riherongy es nem is tisztelnek, ami a szerelmem elmulasahoz vezet(ett). De hizni es kvulni fogok, mert egyedul nem megy:)