Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van-e esélye az apának egy gyermek újraelhelyezési perben?
Sziasztok!
Egy gyermekelhelyezési ügyről szeretném a véleményeteket, tapasztalataitokat megkérdezni. A történet a bátyám története, de igyekszem tárgyilagosan, pártatlanul leírni a dolgokat.
A bátyám 20 éves házassága 2009-ben romlott meg végérvényesen. Akkor még megpróbálták rendbehozni a dolgaikat (a gyerekek érdekeit szem előtt tartva), de 2012-ben a feleség beadta a válókeresetet. Ekkor ő, amíg a bátyám dolgozott, közölte a gyerekekkel, hogy holnaptól két otthonuk lesz (két gyerek van: a kislány most 11 éves, a kisfiú 14). A házasságuk mindaddig példaértékűnek számított, amíg 2009-ben a bátyám nem szembesült azzal, hogy akkor már sokadszorra felszarvazta a neje. A bátyámról tudom, hogy soha nem tett ilyet, hiszen ismerem az erkölcsi aggályait: minket a szüleink úgy neveltek, hogy a család mindennél fontosabb, így ő is sok mindent eltűrt a feleségének, hogy a családját egyben tudja tartani. A család jómódban élt, a gyerekek iskolába jártak, sportoltak, zeneórákra jártak, nyáron nyaraltak, télen síeltek, hétvégente is gyakran kirándultak. A volt sógornőmnek dolgoznia sem kellett, otthon is volt takarítónő, aki egy héten egyszer besegített a házimunkába. 2012-ben a 40 éves volt sógornőm tehát elköltözött, beadta a válókeresetet, és összebútorozott azzal a huszonéves fiúval, akivel lebukott az akkori férje előtt. A fiú korát a legújabb partner kora miatt lesz érdemes észben tartani. Közben lezajlott a válás, a bíróság közös felügyeletet határozott meg. A volt sógornőmnek azóta ismét egy újabb kapcsolata van, aki miatt most épp az ország másik végébe, 350 km-re akar költözni a gyerekekkel együtt. Ez a kapcsolat kb. 4-5 hónapja tart. A kislány elfogadja az új partnert, a kisfiú kifejezetten idegenkedik tőle. Hozzáteszem, ez a férfi most nem huszonéves, hanem 56. A bátyámnak is van barátnője, akivel 2012. decembere óta él tartós kapcsolatban. A lányt a gyerekek is kedvelik, hiszen ő tanul és játszik velük, főz nekik, példás életet élnek a gyerekek édesapjával. A volt sógornőm anélkül, hogy a gyerekek apját értesítette volna, önkényesen intézkedni kezdett a költözésről. Volt a jelenlegi iskolában is kikérni a gyerekeket, és volt az új iskolában is érdeklődni. Az új helyen talán munkát is szerzett, és a lakhatás kérdését is igyekszik megoldani. A gyerekek édesapja a jelenlegi iskolában felkereste az igazgatót, hogy ne adja ki a két gyereket, mert bírósági végzése van arról, hogy közös felügyelet alá tartoznak a gyerekek, így ő nem egyezik bele abba, hogy elvigyék abból a városból őket, ahol életvitelszerűen élnek. Közben elindított egy gyermek újraelhelyezési pert, és kérte, hogy szakértők vizsgálják meg a két gyereket, hogy ők kihez kötődnek jobban. Az anya a szakértői véleményt nem fogadja el, így a vizsgálatra nem került sor, meg kell várni, hogy hivatalból rendeljenek ki egy pszichológust. Ezt az eredményt kötelező lesz elfogadnia. Közben az édesanya keresetet nyújtott be az apa ellen a következő vádpontokkal: az apa fornettivel és mcdonald's-os ételekkel eteti a gyerekeket, késő este viszi haza őket (az apa sportol, így a meccseire valóban magával viszi a gyerekeket, akik szívesen utazgatnak, és élvezik a meccsek hangulatát is), valamint vádpont az is, hogy lepedékes fogakkal kapja vissza a gyerekeket. Tudni kell, hogy az anya max. vajas-mézes kenyeret szokott az asztalra rakni, mert mindig a nagyszülőknél étkezteti a gyerekeket, és azokon a napokon is, amikor az anyának kellene róluk gondoskodni, gyakran keresik fel az apjukat, hogy éhesek, menjenek el valahová enni, mert az anyjuk nem viszi őket sehová. Az anya a teljes nyarat az új partnerével töltötte az otthonuktól távol, ahová a kisfiú nem ment el, mert nem szereti az új partnert, a kislány egy hónapot töltött velük úgy, hogy a napjai nagy részében egy padlásszobában játszott egyedül. A lepedékes fogakról nem tudok nyilatkozni, de azt tudom, hogy a kislány fogszabályozóját, fogorvosi ellátását is mindig az apa fizeti. Az anya busás tartásdíjat kap, amit minden hónap 10-én utal a testvérem. Szept. 20-án viszont már előleget kért az apától, hogy ki tudja fizetni a fia 5000 Ft-os osztálykirándulását. Kérdés: ha 10 nap alatt elköltötte a tartásdíjat, a következő hónap 10-ig miből gondoskodik a gyerekekről? Az előleg kéréséről sms üzenet is van. Az anya támadja az apát azért is, mert az apa nem veszi fel a telefonhívásait. A telefonhívások három dologra irányulnak: 1. pénzt kér (a tartásdíj ellenére) 2. arra irányulnak, hogy kezdjék újra, legyenek együtt, stb... teszi ezt persze úgy, hogy neki mindig van valakije 3. a bátyám új barátnőjét támadja, hogy nem engedi oda a gyerekeket, ha ő is ott van.
A gyerekek osztálypénze az iskolában nincs befizetve, a kisfiú osztályfőnöke az anyát egy éve nem látta. A ruháztatást is az apa oldja meg azóta, hogy az anya nem vásárol nekik semmit, max. néhány turkálós holmit.
A bátyám vezető beosztásban, kötetlen munkaidőben dolgozik, így eddig is el tudta vinni suliba, különórákra a gyerekeket.
Ezek ismeretében kérdezem, hogy szerintetek van-e esélye a bátyámnak arra, hogy nála helyezzék el véglegesen a gyerekeket?
Az anyavédelem még ma is egy maffia, ugyanakkor ha az apa befolyásos ember akkor ez így egy ellenpólus.
Mindenképp jó ügyvéd kell, aki sok pénzért kellően képes győzködni a bíród, és tisztában van vele, mi az ami számít és mi az ami nem.
Merthogy ez is egy szakma, s nem az számít szerintünk mi fontos mi nem, mi probléma, mi nem, hanem hogy a bírónak mi a számít. És egy jó ügyvéd kellő mennyiségű pénz fejében ezzel tisztában is van.
De ha pl. az apa egy minimálbérből élő közalkalmazott lenne, esélye se volna...
tárgyilagosan, pártatlanul na pont nem jött össze,
tömörség, tagolás...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!