Nagyon szeretem a családom de a párom nem szeret már ugy érzem belehalok mintha nem is ő lenne . Hogyan tovább?

11 Éve jöttünk össze életem szerelmével.. Mindennél fontosabb volt számomra . 17 Voltam... Ő 28 . A családom tiltott de egy év alatt ugy megszerették mint engem .Ahogy mesélt a gyerekkorárol hogy milyen rossz körűlmények között nőtt fel és nagyon szereti a családot. Aztán ahogy teltek az évek körmös lett .. Elment egy szalonba dolgozni És hát engem lenéztek a munkatársai ... Főleg egy lány volt aki ful gazdag soha semmit nem ért el a maga erejéből... Közben apa meghat de hirtelen leszarta kidobott .... Kiderűlt hogy terhes . És megszületett a lányom Lara :) kibékültünk neveltük 3 éves volt aztán ujra dolgozott de otthon tök jo volt minden de a ful gazdag csaj nyitott szalont és odament Akkor ugy lehordott sminkelte magát bulizni vágyott velem soha sehova nem jött azt mondta 10 ev szar volt az életébe kigúnyoltak engem azt mondta haggyam élni és elmentem külföldre ... Eltelt 1 év a barátnő megutálta .. Engem keresett persze azt hittem megváltozott hazaköltöztem csak a családom meg őt is szeretem de sokszor nagyon csúnyán megbántotam ő is ahogy összejöttünk ő már egyáltalán nem közeledett bármit is tettem semmit nem értékelt .. Annyit könyörögtem meguntam és elköltöztem most külön vagyunk hiv minden segitsek megyek is mindenben segitek meg néha ott is alszok de a párom azt mondja nem szeret nem akar kibékülni .. Azt mondja keressek mást . De neki senki nem kell ő neki nincs szüksége senkire ezt mondja .. Rossz voltam rengeteget megbántottam feleslegesen . Egy éve próbálkozok . van értelme ? mi a helyes út szeretem de már annyira semmibe sem néz hogy az hihetetlen mint férfit . De mint apa : mennyek vásárolni neki meg mennyünk ide oda . Néha ottalszom de ha hozzáérek eldobja a kezem .

......:(