Miert dobaloznak sokan ugy a valassal mintha olyan egyszeru lenne?

Szerintem itt sokan könnyen dobálóznak csak a szavakkal.

De én a saját bőrömön tapasztaltam meg azért mertem írni amit írtam:

Én úgy váltam el, hogy egy lakást hagytam ott a volt feleségemnek és albérletbe mentem. De mégis megérte elválni, mert 4 év keresgélés után most boldog a magánéletem is. Nem adtam fel, kerestem addig amíg tényleg boldogan élhetek valakivel...

A környezetemben nagyon sokan pont az anyagiak miatt nem válnak. Rengeteget tudnék említeni. Szerintem itt a gyk-n is vannak egy páran, csak nem nagyon híresztelik, mert mindenki lehurrogja őket.

Hiába az önbecsülés, ha az embernek kukáznia kell.

Pl. a barátnőm szívesen válna, de kevés a jövedelme és van egy skizofrén gyerekük, akit el kell tartani és mellette rengeteget foglalkozni vele. Saját magát sem tudná eltartani, nemhogy a gyerekkel ketten megéljenek. Gyötrődik a házasságában.

Egyrészt: ha úgy látnám, hogy menthető a kapcsolat nem kérném kis senki, max. szakember véleményét.

Másrészt: igen válnék akkor is ha anyagilag rosszul járok. Én végig néztem ahogy a szülei házasságát éveken keresztül csak a pénz tartotta össze. A végeredmény két lelkileg teljesen tönkrement ember lett. Ennyit nem ér a pénz, bár én is azt tapasztalom, hogy emiatt sokan maradnak benn nagyon rossz kapcsolatokban.

Nem tudok a válásra / együttmaradásra mint anyagi kérdésre tekinteni - bár én szerencsés vagyok, ha nem is "nagy lábon", de el tudnám tartani magam.

Ha megjavítható a kapcsolat, megpróbálnám megjavítani. De van néhány dolog (2-3), amit nem tűrnék el semmilyen párkapcsolatban.

Azt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy min tud túllépni. Én se gondolom, hogy az első hibánál rögtön a válás lenne a megoldás.

Viszont csak az anyagiak miatt nem maradnék együtt egy olyan emberrel akit nem szeretek, akivel napi szinten vannak viták stb. Nekem fontosabb a nyugalmam mint a pénz. Inkább élek szerényebb körülmények közt mint boldogtalanul és befásultan. De nem vagyunk egyformák. Lehet kicsit drasztikus a megfogalmazás, de én úgy gondolom, hogy aki pénzért marad egy sz@r kapcsolatban az havi pár 10 ezer forintért eladja magát. Én ennél többre tartom magam, nem bújnék egy olyan emberrel ágyba akit nem szeretek (mert szerintem elég ritka mikor az anyagiak miatt együtt marad két fél, de nyitott házasságban élnek).

Nehéz meglépni ezt, nehéz reálisan látni, hogy mikor van egy hullámvölgy a kapcsolatban és mikor menthetetlen már az egész, de szerintem ha már több a rossz mint a jó, kár kínozni egymást és a gyerekeket. Én legalábbis nem bántam meg, hogy léptem...

Egyszer én is utánaszámoltam, hogy ha 1 vagy 2 gyerekkel elválik két átlagos jövedelmű felnőtt, akkor mi lesz velük.

Nyugodtan mondhatom: nemcsak érzelmileg, de anyagilag is földrengéssel ér föl egy válás.

Minimum óriási életszínvonalbeli zuhanás következik. Aki eddig kényelmesen élt egy szép nagy családi házban, az beköltözhet egy szerény kis panellakásba. Akik szerényen éltek addig is, azok földönfutók lesznek. Ahol hitel volt a házon, ott feje tetejére áll a két csonka háztartás költségvetése.

A döbbenetes az, hogy az is sokkal rosszabbul él utána, aki neveli a gyerekeket, de az is, aki egyedül marad és vonják tőle a gyerektartást.

Itt messze nem arról van szó, hogy havi pár tízezer forint jövedelemcsökkenés a nyugalom ára.

Arról nem is beszélve, hogy az elvált ember ugyanúgy egyedül öregszik meg, mint az agglegény vagy a vénlány.

"Szoval szerintem az anyagi vonatkozasokat is erdemes figyelembe venni a meg helyrehozhato kapcsolatoknal."

Szerintem meg az a legfontosabb, hogy a két fél túl tud-e jutni a válságon, utána pedig szeretetben élni.

Amikor az ismerőseim megtudták hogy válok, többen mondták, hogy de jó nekem, mert én megléphetem, mert egyedül is meg tudok élni a gyerekekkel, ők viszont nem tudnának. Emiatt pocsék otthon a légkör, gyakoriak a veszekedések, amit persze a gyerekek szenvedik meg a legjobban.

Érdemes egy ilyenben szenvedni, a látszatot fenntartani, esetleg szeretővel vigasztalódni???? Akkor már inkább a válás és éljenek külön, de ne legyen minden este az a kérdés, hogy vajon apu és anyu balhézik vagy nyugi lesz...