A férjem folyamatosan könyörög hogy engedjem vissza, a szívem szakad meg!?

Elvált édesanya vagyok (más ok miatt, természetesen nem bántalmazás).

Lehet, hogy most kemény lesz a kommentem, de kérlek olvasd el figyelmesen és őszintén remélem, hogy eljut hozzád a mondanivalóm.

A férjed a fizikai erejét tisztességtelenül kihasználva, szándékosan, rendszeresen fájdalmat okozott neked egy beteg kapcsolatban.

Most pedig -tekintettel arra, hogy az ő előtte megalázkodó, őút félő, őt kiszolgáló személy, TE megpróbálna függetlenedni- érzelmileg manipulál.

Biztosan ezt akarod?

Rendben. Csináld, higgy a szép szavaknak, majd viseld el hamarosan a még durvább bántalmazásokat (mert meg fogja torolni az elszakadási kísérletedet, ne aggódj). Ha ez az igényed, hajrá. Vesd bele magad.

...előtte azonban GONDOLKODJ el, hogy a gyerekeid mit látnak ebből? Mit tanulnak a tiszteletről, szeretetről, emberi kapcsolatokról? Milyen torz családi mintákat, világképet adsz TE IS nekik, aki gyenge vagy legalább az ő érdekeikét kiállni, hiszen őket te, ti akartátok.

Joguk van békében, szeretetben felnőni és ha ennek az az ára, hogy te felhagysz a bántalmazó férjedhez tapadással, a beteges, indokolatlan megbocsátások sorozatával, akkor a picik miatt célszerű lenne megtenni.

Kötelességed is. Ahogyan a fizikai ellátásuk, úgy a lelki fejlődésük is igenis a feladatod jó anyaként.

Keress a neten történeteket felnőtt emberektől, akik bántalmazó családban nőttek fel. Nagyon sokszor jelenik meg a jogos vád, hogy az anya miért nem lépett ki, miért volt gyáva, miért nem tett semmit, miért nem kért segítséget, miért takargatta a világ elől ezeket a dolgokat?

Megszakad a szíved az agresszív férjedért?

És a gyerekeidért kinek a szíve szakad meg?

A te hozzáállásodat úgy hívják TÁRSFÜGGŐSÉG.

Ha lerázod magadról, ha nem, ez igenis egy függőség, egy beteges ragaszkodás. Minden racionális érvet meghalad az, hogy a 2 ártatlan kisgyereket használod fel ÖNIGAZOLÁSNAK, hogy szegény te és szegény VEREKEDŐ férjed... mégis miért kellene sajnálni őt vagy téged?

...de a gyerekek? Nekik is ezt a sorsot szánod?

A viszonyulásod nem egészséges, kérlek vegyél igénybe segítséget- már a családsegítben is tudnak szakemberhez irányítani, támogatni téged a saját és a gyermekeid érdekében is szükséges és normális döntéshez vezető úton (ami NEM az, hogy itt jajjgatsz, hogy megszakad a szíved a brutális férjed után).

Ha esetleg lenne időd olvasni:

[link]

és a szülői szerepedről ebben a helyzetben:

[link]

Nekem ismeretlenül helyetted is a két kisgyerek miatt szakad meg a szívem.

Minden jót, dönts okosan és helyesen, itt nincs csak egyetlen helyes döntés.

11. válaszoló vagyok.

Őszintén sajnálom, hogy nem jutott el a mondanivalóm, de egyszer talán...

Nem szégyen társfüggőnek lenni, homokba dugni a fejed, vagy a gyerekeket kitenni ennek annál inkább.

Rázd meg magad és ha kell szakember segítségével állj talpra. Neház lesz, mert a viszonyulásod nem lesz ebben éppen segítségedre, ezért kétséges, hogy egyáltalán képes vagy-e önerőből meglépni ezt a leszakadást... ezért javasoltam, hogy kérj segítséget.

Tudom, most azt látod, hogy nem kell, meg nem gond egy kis verés, mert szegény jó ember- meg bizonyára te is tettél érte- ez mind BUTASÁG és éppen a beteges függésedet erősítené meg.

Ez egy fekete-fehér helyzet (kevés ilyen van azért az életben)- te mégis mentegeted a verekedős agresszort és még nekem, ismeretlennek is magyarázkodsz... ezek legyenek az intő jelek neked arra, hogy nem szégyen a segítség, nem szégyen, ha szakember kell ahhoz, hogy helyes döntést hozz.

[link]

Azért, mert meg akarsz felelni a szüleidnek, inkább megvereted magad??? Engem egyszer vert meg az exférjem, azonnal otthagytam, és SOHA többet fel sem merült bennem, h visszamenjek hozzá, pedig lantozott eleget. ÉS volt gyerekünk is, két éves volt a fiam.

Tudom, nehéz egyedül, főleg anyagilag, és aggódsz, hogy lesz pénz mindenre. De inkább szűkösen éljetek, mintsem félelemben és megaláztatásban. A szüleid meg inkább támogassanak, mintsem visszakényszerítsenek ahhoz, aki VER téged.

Szia.

Azt lehet tudni mi a sztori?

A szüleidnek melletted kéne állniuk, nem pedig az agresszív férjhez való visszatérést ajánlani.

Sajnos jobb, ha egyelőre velük sem beszélsz.

'Nem vagyok társ függő, "

EZt már többször leírtad, de mégis az vagy. Különben miért szakad meg a szíved egy agresszív barom miatt?

Nekem garantáltan nem szakadna meg a szívem. AZ első pofon után repült volna. Ő vagy én, de nem maradtam volna vele.