A gyerek nevelésén, viselkedésén változtathat, ha az apuka más véleményen van a gyerekneveléssel kapcsolatosan?

Elég érdekesen írtam, de nem tudom röviden megfogalmazni.

A lényeg, hogy válófélben vagyunk, a kislányunk 2 éves. A férjem hirtelen természetű és nem is veszi ki nagyon a részét a gyerekneveléséből, néha eljátszadozik vele, de mást nem. Sokat elutasító vele, vagy szinte levegőnek nézi, ami kicsit megviseli a kicsit, de már kezdi megszokni, hogy apa nem mindig kedves. Félek, hogy félrenevelődik, amikor vele lesz, mert ugye nála is lesz, ha majd meg lesz a láthatásról a végzés. Nem is akarom tőle tiltani, sőt szeretném, ha jobban foglalkozna a kicsivel és jobban szeretné és az első helyen állna az életében, de ez sajnos nem így van, hátha változik.

Nem akar elválni, de én igen és ez is nehezíteni fog a helyzetünkön, ő már itthon is sokszor ellenem hangolja. Vagyis ha nem a kicsivel törődök, vagy pl netezek, tanulok, rögtön szóvá teszi, hogy anya nem foglalkozik a babóval és vele sem, mindig csak netezik(esténként miután elalszik hajnalig tanulok a neten, ill a délutáni alás alatt 1 órát), holott egész nap én nevelem, ő csak itthon lébecol, nem dolgozik minden nap.

Ráförmed, vagy ha valmit nem úgy csinál, ahogyan ő elvárná, akkor ott hagyja és beszól neki, vagy nem akar puszit adni, akkor azt mondja neki, hogy ma már ne is akarj máskor se puszizkodni, nem érdekelsz.... Ezek számomra csunya dolgok, mert ő még kisgyerek, türelmesnek kell lenni vele, hisz most tanul meg mindent, most tanul élni. Zsarolja. Lehurrogja, ha valamiért hisztizik, holott nem is tudja az okát, csak ne kiabáljon. Becsmérel engem is és a kicsit is, hogy milyen nyafogós, elkényeztetett, mert én béna vagyok. Pedig egy nagyon jó kislányról van szó, szinte mintagyerek, értelmes, okos.... Persze dacos és pimasz, ami a korral jár. És még nem beszél, vagyis neki, aki keveset van vele, nem érthető minden amit elmutogat.

A kicsi sokszor elutasító az apjával, ez sem tetszik neki, de mindent ráhagy a férjem, olyankor nem foglalkozik vele, inkább ott hagyja. Én elmagyarázok neki mindent, ha pl: rám akar csapni, miért nem szabad... A férjem erre morog, hogy úgy sem érti, állandóan verekszik. Persze csak olyankor, ha az apa elviselhetetlen hangulatban van és kötözködik.

Ellenem hangolhatja a babát? Ettől félek a legjobban, mert olyan sok szemétkedése van, máskor meg normális. Hangulatember, de nagyon és eltaszít mindenkit magától, beleszarik mindenbe.

Csak nehogy a kicsinek ártson, sokszor félek én is és féltem a gyereket is tőle. Nem mindig bánik vele szépen, kedvesen.