Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi lesz most? Hogyan tovább?
Kezdem az elején.
Világ életemben elkényeztettek a szüleim, ezt be vallom. Amikor valaki arról beszélt, hogy otthon a szülők válnak, mindig sajnálatot éreztem, és most tessék, válnak a szüleim ,hozzáteszem elég csúnyán. Sejthető volt eddig is, hogy édesapámnak van valakije, azonban nemrég bevallotta anyukámnak, hogy kivel/ mióta csalja. Mindent részletesen. Anyának arra a kérdésére, hogy "elköltözöl?" annyi választ adott, hogy "majd meglátom". Anyukámnak amúgy is nehéz élete volt (ezért is akart gondolom mindent megadni nekem), mi voltunk apukámmal a mindenei, és most ezt is elveszítette. Szerencsére, mikor kiderült a dolog, nem tartózkodtam itthon, de anyukám elindult...öngyilkos akart lenni, édesapán tartotta vissza. Rettegek. Tudom, hogy ez a kettőjük dolga és nem tisztem nekem megoldani, de akkor is kegyetlen. Nem tudom mire nyitom rá itthon az ajtót, féltem anyukámat, mert ebbe biztosan beleroppan.
Képtelen vagyok kezelni a helyzetet, én, aki mindig talált (vagy kapott) megoldást a dolgokra, most itt állok tanácstalanul. Vett már el az élet tőlem sok mindent, de tudtam, hogy a szüleim mellettem vannak, ők voltak a támasz, hát most már ez sincs. Hogy lehet ezt kezelni? Illetve, ha bekövetkezik a legrosszabb, hogy lehet túlélni? Rettegés minden napom, érzem,hogy nem bírom már sokáig....
Legyél anyukád mellett ebben a szörnyű időszakban, ne hagy magára bánatában! Legyél a támasza! A legrosszabbra ne is gondolj. Ketten együtt megbirkóztok ezzel is.
Sajnálom, hogy apukádban csalódnotok kellett.
Fel a fejjel, erősek vagytok, TI KETTEN, EGYÜTT!!!
" tudtam, hogy a szüleim mellettem vannak, ők voltak a támasz, hát most már ez sincs. "
Mért nincs? Nem meghalnak, hanem válnak....
A saját családod legyen az első!
Ne haragudj de leírásod alapján anyukád egyszerüen lelkileg zsarol téged!
Ne félj semmit sem fog magával csinálni!
Ne legyél Te és a családod a szüleid fogja!
Itt vannak mellettem, de mégse. Így gondoltam.
Nem vagyok a családom fogja, de gondolj bele. Ha valamelyikükkel valami történik, amíg élek nem felejtem el és rányomja a bélyeget az egész későbbi életemre. Volt már a családban öngyilkos, köszönöm, még egyszer nem csinálom végig.
Mindkettőjüket nagyon szeretem, de...ebbe tönkre fogok menni. Kapaszkodok mindenbe, aki/ ami segíthet, annak ellenére, hogy tudom, a problémát nem oldja meg más. Én meg rohadtul fáradok.
Megértelek. Nekem sincs azóta biztos támaszom, amióta elváltak a szüleim. Vannak, de mégsem számíthatok rájuk semmiben, nem állnak mögöttem. Ezen csak úgy lehet túllépni, ha megerősödsz, és azt mondod magadnak, márpedig elég erős vagyok egymagamban is, ha nincs is senkim, akkor is helyt fogok állni.
Anyukáddal pedig éreztesd erősen, hogy neked nagy szükséged van rá. Hogy miattad nem dobhatja el az életét, mert neked ő még kell. Próbálj közös programokat csinálni vele, hogy érezze, lehet boldog apukád nélkül is. Vidd el kirándulni, színházba, múzeumba, valahova, ahol megérezheti, hogy élni jó dolog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!