Önzőség a részemről azért elválni, mert már nem szeretem a férjem és nem vagyok boldog vele?

A házasság arról szól, hogy jóban-rosszban. És hogy egymásért megteszünk mindent.

Mikor hagytátok abba egymás kényeztetését, szeretgetését? Esetleg a gyerek születése után megszűntél feleségnek lenni, és csak anyaszerepet tartottad meg?

Kiszerettél belőle? Mit tett, amiért már nem szereted?

Vagy csak elkényelmesedtetek mindketten?

Nem hiszek abban, hogy a válás megoldás. Az csak a problémák elől menekülés, ami a következő kapcsolatban szintén ott lesz (kivéve néhány különleges esetet, pl. ha a férj veri a feleséget, vagy megcsalás, stb)

Tudod mit mondanak akik 30-40 évet élnek együtt házasságban?hogy a házasság elsősorban nem szerelem,hanem DÖNTÉS kérdése.Eldöntöm,hogy vele akarok élni és kész.

A szerelem elmúlik,néha a szeretet is meghűlhet,de ott van az egymás iránti tisztelet,a közös munka amit eddig beletettetek a kapcsolatotokba.Ezt a 8 évet csak úgy eldobnád mert már nem érzed azt mint akkor??Dolgozni kell,sokat dolgozni azon,hogy egy kapcsolat működjön,ki lehet jönni a gödörből!

Amúgy meg ha elválnál,találnál mást,hidd el évek múlva vele is ugyan ezt éreznéd,akkor tőle is elválnál majd?

Csatlakozom az utolsó hozzászólóhoz. az én szüleim 11 éves koromban váltak el ,de megváltás volt . Szerintem össze sem kellett volna házasodniuk,ennek a házasságnak iszom még mindig a levét. Sok pszichés problémát okoz egy rossz házasság ,ami kihat a gyermeked saját, későbbi kapcsolataira is.

Igen ígéretet tettünk,de nem tudjuk ennek a házasságnak az anatómiáját,de egy szerintem biztos ha nem szeretsz valakit pokollá teszed mindenki életét a boldogtalanságoddal,ami nem biztos hogy a te hibád. Nem szerinte nem vagy önző.

Azt szoktam mondani: várj 1 hetet, 1 hónapot, és ha még mindig menni akarsz...

...senkinek nem jó, ha valóban nem bírtok együtt élni, de megfontolt lépés legyen. Lehet az is, hogy kipróbáljátok egymás nélkül. (Papíron maradtok, csak szétköltöztök) Utána hátha másképp látjátok a dolgokat.

Nem kell túldramatizálni a dolgokat, nagyon sokan elvált szülők gyermekei, mégsem lettek sorozatgyilkosok vagy perverzek.

A kislány még pici, ha most elválnak, a gyereknek ez lesz a normális és kevésbé éri sérülés, mintha húzzák 3-4 évig, a gyerek feje felett megy a balhé meg az osztozkodás...és a gyereket lehet pszichológushoz járatni, mert eszi a haját, vagy mit tudom én. Az igazi önzőség az lenne, ha a gyerek egy kamuházasságot látna a szülei részéről. A gyerek a legrosszabb indok arra, hogy egy nem működő kapcsolat mesterségesen életben legyen tartva! Számtalan ilyet látok, hogy csak a gyerek miatt vannak együtt, hát... inkább nem is mondanám, hogy issza meg ennek a gyerek a levét.

Azonban, ha "csak" annyiról van szó, hogy kiszerettél belőle, azért elgondolkodtató lenne, hogy várj a válással egy picit. Jómagam nem éltem még házasságban, de a legtöbb öreg azt mondja, hogy a szerelem elmúlása természetes dolog minden kapcsolatban és ezt meg kell tanulni kezelni. Esetleg a vágyat is felébreszthetnétek újra egymásban, ha mindketten akarjátok. Nem ciki párterápiára járni, csomó dolog kiderül ott. Én személy szerint akkor válnék csak el, ha tényleg mindent megtettem volna, hatástalanul. Akkor viszont nem hezitálnék.

Átgondoltad azt is, hogy egyedülálló anyaként milyen terhekkel kell majd szembenézned? Lenne segítséged anyagilag, lenne olyan ember, aki vigyáz a picire, amíg dolgozol?

Egyáltalán nem önzőség. A házasság nem csak vagyoni közösség, hanem azért is van, hogy boldoggá tegye a két fél egymást. Ha a párod már nem tud boldoggá tenni, már nem szeretitek egymást, akkor miért együtt maradni? A gyereknek jobb ha két boldogtalan sokszor veszekedő de együtt élő szülője van? Nem. A gyereknek az a jó, ha mindkét szülő boldog, kiegyensúlyozott és normális életet él.

Az a lényeg, hogy alaposan gondold át mit érzel, mit szeretnél és úgy cselekedj. Na és persze maradj emberséges a gyereked apjával most is meg évek múlva is.