Az elvált anyák egyrésze miért "félti" a gyerekeket az apjuktól? Az apák miért nem féltik őket az anyjuktól? Lentebb van egy kérdés, ahol a "gondos" anya még azt is felhozza álláspontja védelmében, hogy a gyerek szemüveges?

Van amikor biztos jogos a féltés, de az esetek többségében így akar egyik fél kicseszni a másikkal.

A férjem 12 éve elvált, vannak gyerekei abból a házasságból, mi 4 éve együtt, 2 éve házasok, minden rendezett körülöttünk. A gyerekek szeretnek engem, én szeretem őket, az apjukat pedig rajongásig imádják. Azt szeretnék ha akkor jöhetnének hozzánk amikor csak akarnak és addig maradhatnának ameddig csak akarnak, a férjem is ezt szeretné és nekem is megfelelne ez a felállás. Az exe azonban alig-alig akarja engedni a gyerekeket. Épphogy 1-2 órát nálunk vannak, már hívja is őket telefonon (üvöltve) hogy azonnal menjenek haza. Ittalvós párnapos találkozás csak hosszú könyörgégsek után nagy nehezen. Amikor mennek haza a gyerekek akkor meg sírva fogadja őket az anyjuk hogy "na apátokat látom jobban szeretitek, akkor minek jöttetek haza?"

Most kérdem én, ez normális? Annyit de annyit szenvednek ezek a gyerekek csupán azért, mert az anyjuk nem tud túlleni azon hogy a kapcsolatuk megromlott, elváltak (a válást ő kezdeményezte). Inkább tönkreteszi a saját gyerekeit is csak hogy bosszanthassa az apjukat. A saját érdekeit előbbrehelyezi a gyerekeinél.

Az ilyesmit beteg dolognak tartom, az ilyen szülőket (mindegy hogy anya vagy apa) kezeltetni kéne.