Kitehet az utcára az élettársam ebben az esetben is?

Amit nem értek, hogy miért akarnál ott maradni ilyen körülmenyek mellett?!?!?!?!?

De mivel övé a lakás, ezért kitehet. Viszont ha van esezd, mégy magadtól is.

Amit az 5 év alatt esetleg a lakásra költöttetek, annak egy része (a jövedelmetek arányában) járhat neked, mint a közös szerzemény része, más nem.

Magadra vállaltál még 3 gyereket, akik nem a tieid és emellett dolgozol? Nem semmi. Ha állandó a lakcímed, nehezen tud kirakni, főleg gyerekkel, inkább azt mondom, hogy nem is tud kirakni. És azért, mert ingerült vagy a sok gyerek és meló miatt kiabálsz vele, nála emiatt elpattan a húr és akkor azt mondi, go asszony az utcára???

Érdekes..., és akkor Ő maradna a három gyerekkel. Gyönyörű...

Kérdés az, hogy kell-e neked egy ilyen agresszív állat?

Minek voltál vele eddig? :/

Ha ilyen agresszív állat,akkor nem kellett volna vele lenned.

Kérd el a jussodat adjátok el a házat és felezzetek.

Keress albérletet,vagy vegyél egy házat ahol elfértek a gyerekeddel.

A bántalmazás szerintem sincs rendben és valóban értelmét veszti a kapcsolat, ennek ellenére számos nő marad benne anyagi vagy érzelmi kényszerből, ez csak az egyik fele, van itt még más is:

"mert nem úgy áll a dolgokhoz ahogy kéne" Az hogy is festene? Maga a fogalmazás is mutatja, hogy érdemi kommunikáció nincs köztetek, ebben a témában biztos. El kell dönteni, hogy győzni akarunk vagy gyereket nevelni, párkapcsolatot üzemeltetni. Ezt is lehet tanulni. Megbeszélni kell, nem kijelenteni, hogy ez és ez nem jó, mert a másik máshogy akarja és az én módszerem a jó és a másik nem áll jól hozzá. Ez az esetek többségében nem hozzállás kérdése, hibás a megfogalmazás. Megannyi, később elmérgesedő vita elindítója az ilyen, ezért is térek ki rá. Meg kell tudni kérdezni, te miért gondolod így, el kell tudni mondani, te miért gondolod másként. Merőben más irányt képes venni az egész.

" mert sokat kiabálok, hozzáteszem, a sok gyerek miatt" A gyereknek nem kiabálás kell, nem attól fognak kiegyensúlyozott lelkiállapotot elnyerni, ne igazold magad, ne told ki a felelősséget, te kiabálsz, nem más.

Van bejelentett munkád, kapod a kislány után a családi pótlékot, meg talán a vér szerinti apjától a gyerektartást is.

Ennyinek elégnek kell lennie, hogy ha nagyon szűkösen is, de meg tudjatok élni ketten.

A helyedben marha gyorsan elköltöznék.

Tudom, hogy sokkal nehezebb lesz, mint két fizetésből, de nagyon sok anya neveli egyedül a gyerekét.

Még az is sokkal jobb, mint ez az állapot.

Ennek a férfinak nem társra van szüksége ezek szerint, hanem egy csicskára a három kölyke mellé, és ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy neki tetszik, akkor durr pár pofon, meg mehetsz az utcára.

Pfff...

Legyen már benned annyi önbecsülés, hogy önként és dalolva elköltözöl.

Szüleid hol élnek? Rövid időre hozzájuk nem tudtok menni? Esetleg tudnak segíteni, hogy kivegyél egy kicsi albérletet?

Van rá lehetőség, hogy önkormányzati lakást igényeljetek?

Van olyan kollégád, jó barátod, akivel együtt tudnátok albérletet kivenni? Két egyedülálló nő nagyon jól ki tudja egymást segíteni, és ha anyagilag egyensúlyba kerültök, még mindig nézhetsz egy kisebb, olcsóbb albit kettőtöknek.

Anyaotthon van, ahol ideiglenesen meghúzhatjátok magatok? Családsegítőnek KELL lennie a körzetetekben, és ott segítenek ebben is.

Annak nincs értelme, hogy eltűröd a verést, aztán birka módra kivárod, amíg a gyerekeddel kerülsz utcára. Este tízkor, egy szatyor ruhával a hónod alatt már késő elkezdeni gondolkodni a következő lépésen.

Igen, kitehet, miután kényszerkijelentett az ingatlanból.

De lássuk jól értem-e:

Van egy élettársad, akinek van 3 gyereke.

Ez a férfi nem dolgozik, hanem otthon van. Te dolgozol, kvázi eltartod.

Ezek után ő ver téged?

Eszem megáll komolyan, hogy egyes nők mit el nem viselnek...