Ha a szülők szétköltöznek, mennyi a "normális" idő, amit a gyerek az apjával tölthet?

Teljesen normális, fel nem foghatom, mi bajod.

Az is normális lenne, ha az apjával élne.

Az a nem normális, ha el akarod zárni tőle!

Ne haragudj, szerinted az miért furcsa, hogy egy apa, attól függetlenül, hogy a feleségével már nem jönnek ki, szereti a gyerekét, és látni akarja?

Gondolom, ő is akarta a gyereket, természetes, hogy vele akar lenni.

Nálunk is találkoznak szinte mindennap. Sokszor ő viszi reggel a bölcsibe, vagy délután megy érte. Olyan is van, hogy ezután kéri az apuka, hogy hagy maradjon ott estig a kislány, az is előfordul, hogy nekem kell túlóráznom, én kérem meg, hogy vigyázzon rá, amíg én dolgozom.

Egyből nem engedek és ezt igyekszek is figyelembe venni. Az ott alvásokat korlátozzuk hétvégére. Benne van az is, hogy megszokja a napin rutint és nyilván némi önös érdek is, szeretem én elindítani a bölcsibe akkor is, ha végülis nem én viszem el. Ha ezt apukára bíznám szerintem kétségbe is esne, általában fogalma sincs mit kell vinni/pótolni a bölcsibe. Hétvégén sem tartjuk a két heti láthatást, megbeszéljük, hogy ki mikor mit szeretne és aszerint osztjuk be a "láthatást".

Szerintem ki kell használni és örülni kell annak, hogyha az apa ennyire szereti a gyerekét, illetve foglalkozni kíván vele. Az, hogy mi ketten mint pár kudarcot vallottunk, az ő kapcsolatuk, mint apa-lánya, még lehet tökéletes, ha nem is éppen ideális így a családi kép sajnos. Képes voltam a sérelmeimet félretenni a kislányom érdekében és szerintem ez így normális.

Miért lenne furcsa? Egy családban szerinted furcsa, ha egy gyerek naponta látja a szülőjét és viszont?

Örülnél neki inkább...

Teljesen normális dolognak tartom.

Az én szüleim kb. elsős koromban váltak el. Sokáig észre sem vettem belőle semmit, mert nagyon szépen "összedolgoztak". Anyummal maradtam és apu foglalkozása lehetővé tette, hogy akkor jött, amikor akart (taxis volt).

Minden reggel ő vitt iskolába és ő vitt haza is. Együtt ebédeltünk, ahogy mindig és utána még maradt néhány órát (segített a leckében...stb), aztán elment dolgozni.

Visszagondolva teljesen jónak tartom, hogy sikerült így megoldaniuk a dolgot. Hiszen nagyon fogékony korban voltam és így volt lehetőségünk apával is és anyával is kialakítani egy egészséges szülő-gyerek kapcsolatot. Ha csak pl. minden 2. hétvégén lehettem volna csak apával, akkor azt a fejlődésem is megsínylette volna és a kapcsolatunk is.