Mi a teendő abban az esetben, ha a gyerek kézzel-lábbal tiltakozik elvált szülei különköltözése ellen?

Nehezen tudom elképzelni, hogy ilyen esetben a szülőknek meglenne a saját élete, hogy így új normális párkapcsolatot kitudnának alakítani.

A szülők helyében nem engedném, hogy érzelmileg zsaroljon a gyerekem. Megszületett a döntés, hogy külön életet akarnak, ezt a gyereknek is elkell fogadnia. Nincs más választása. Tanulja meg, hogy nem minden róla szól, a jövőben is lesznek olyan dolgok amik neki nem tetszenek.

Én közölném a gyerekkel, hogy marhára el van tájolva ha azt hiszi hogy ilyen szinten beleszólhat a szülei életébe.

Nem kell rögtön agresszíven viselkedni, de az legyen már tiszta hogy ki a szülő és ki a gyerek. A szerepek felcserőlédése nem szokott jól elsülni.

(amúgy ritka mulya szülei lehetnek a gyereknek ha ilyen mértékben hagyják irányítani)

Ez egy nagyon gané dolog a szülők részéről. A gyereknek van igaza 100% ban. Nem igaz, hogy azt tartjátok normálisnak, hogy a házasságok fele válással végződik, az egyéb "összebutorozottaknak" meg a 80 % a.

A gyereknek meg örülnie kell a sok mostohapapi, meg gonosz mostoha láttán. Az egyéb nélkülözésekről nem is szólva. Mindíg a gyerek fizet rá a szülei ostobaságára.

Lehet lepontozni! Kibírom.

18:25 -ös senki nem mondta hogy a gyereknek örülnie kell vagy szeretnie kell azt a személyt akit a szülei társuknak választanak a válás után. Azt viszont meg kell értenie, hogy a szüleinek van saját életük és annak fontos része a gyerek vagyis ő, de nem kizárólag körülötte forog.

A gyereknek nincs igaza ebben az esetben és egy tiszenéves kiskamasz (a szöveg szerint mindenképp 16 alatt van) ne mondja már meg a szüleinek hogy mit csinálhatnak és mit nem. A szülei (jó esetben) felnőtt emberek jóval több tapasztalattal és megfontolással el tudják dönetni nekik (és a családnak is) mi a legjobb. Eggyüttélni valakivel akkor se egyszerű ha szereted, de ha már nincs se szerelem se szeretet kész pokol. Nem egy családot ismerek ahol a nevelőszülő sokkal jobban törődött a gyerekekkel mint a vérszerinti, ez nem törvényszerű de azért akad rá példa bőven. Melleséeg kérdezz meg egy rossz házasságban felnőtt gyereket/embert nagy részük azt fogja mondani bár szétmentek volna a szülei...

14: "Ez egy nagyon gané dolog a szülők részéről. A gyereknek van igaza 100% ban. "

Te szeretnéd, ha kényszerítenének, hogy olyannal élj egy fedél alatt, akit nem bírsz már elviselni, nem akarsz hozzábújni? Miért jobb egy mérgezett légkör, az állandó veszekedés és hiszti, mint egy válás, ami után a felek élik az életüket?

Sziasztok !

Egy jó barátomról van szó, valamelyest hasonló a szitu, ezért vagyok kíváncsi. A szülők a gyerekek kapcsán még csak-csak össze tudnak fogni, félretenni egymás iránti problémáikat de amúgy gyakran alig bírják elviselni egymást, állandó a szurkálódás, stb...

Az érdekelne, hogy akár itteniek tapasztalata alapján (vagy hol találok ilyen témában cikkeket, irományokat, vagy könyvet ?) van olyan, hogy valamely gyerek-életkorban még nem annyira jó a válás, ill. mikor könnyebb még ?

Másik: mi van, ha a másik fél nem akarná a válást, külön költözést (mert nem házasok) és esetleg ennek bekövetkezte után kifejezetten rossz lenne a kapcsolata ?

Van olyan, hogy pl a rossz kapcsolatban a férfi, annyira nem tudja elviselni a különköltözést, "válást" hogy miatta a nő nem is tudna új kapcs-ba kezdeni ? Illetve mit lehet(ne) ilyenkor tenni ? (értelemszerűen, emiatt nem érdemes együtt maradni, de ilyenkor mit lehet(ne) tenni ?)

Köszi

" van olyan, hogy valamely gyerek-életkorban még nem annyira jó a válás, ill. mikor könnyebb még ?"

Szerintem nem a gyerek életkorán múlik, hanem hogy a szülők ezt hogyan oldják meg. Ha egy gyerekkel törődött az apja, jó kapcsolat van közöttük, az anya meg sértettségből mindent kitalál hogy gátolja a láthatást, akkor az rossz bármilyen életkorban.

Ha pedig az apa egy részeges aki veri a családját, akkor a válás a legjobb, mindegy hány éves a gyerek.

Nálunk a volt férjem nem volt agresszív, csak semmit nem foglalkozott a gyerekekkel, így konkrétan észre sem vették, hogy elköltözött, annyira nem sok vizet zavart, csak én lettem nyugodtabb.

"Másik: mi van, ha a másik fél nem akarná a válást, külön költözést (mert nem házasok) és esetleg ennek bekövetkezte után kifejezetten rossz lenne a kapcsolata ?"

Egy kapcsolatot két embernek kell közösen akarnia, ha az egyik azt mondja, hogy ő a másikkal akar élni, attól a másiknak ez lehet rossz. Saját példa, a volt férjem nem akart elmenni, mert neki tök kényelmes volt a tiszta ingyenszállás ingyen kajával a hűtőben, persze, hogy kézzel-lábbal tiltakozott, hogy neki el kelljen onnan mennie, mert az nem jó. Én viszont szenvedtem mellette, amint elköltözött, utána sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb lettem, ami a gyerekekkel való kapcsolatomra is kihatott (pozitívan). Persze, a volt férjemnek rossz volt, de nekem meg jó.

"Van olyan, hogy pl a rossz kapcsolatban a férfi, annyira nem tudja elviselni a különköltözést, "válást" hogy miatta a nő nem is tudna új kapcs-ba kezdeni ? Illetve mit lehet(ne) ilyenkor tenni ? "

Próbált nekem is a nyakamon maradni, miközben élte a világát engem korlátozni próbált. Mit lehet tenni? Erélyesen fellépni és zárcsere.