Hogyan mondjam el a páromnak, hogy húsz év után el akarom hagyni valaki másért?

Az az egy böki a csőröm, hogy addig nem akartál elválni, amíg nem jött össze a másik férfi.

Szerintem gerinctelenség, hogy még házaskent közeledtél a másikhoz.

De nem posztom megítélni..

Kerek perec..nem is kell indokolni, hogy a másik miatt, felesleges szúrni még egyet a férjedbe.

El akarsz válni...nem jó a. Házasság, megjavítani nem akarod...aztán pont

Bocsánat, ha nem vagytok házasok a véleményemet akkor is tartom,

Házasság helyett kapcsolat

Váls helyett szakítás...

A lényegen nem változtat

"Most ha mindenki a kezére teszi a szívét, ugyan ki szeretne egy olyan kapcsolatban élni még 30-40 évet, ami már régen kihűt, nem nyújt semmilyen lelki-érzelmi pluszt, vagy úgy alapból együtt élni egy olyan férfival, aki lassan már tök idegen a számára? Szerintem senki, és nem is várható el, hogy valaki az egyetlen életét arra pocsékolja el, hogy boldogtalanul és állandóan más után sóvárogva éljen, mert ez egyik félnek sem jó.

És nem kell azzal jönni, hogy "kihűl a szerelem, de marad a tisztelet meg szeretet..."

Én pl. iszonyúan szenvednék, ha az első hosszabb távú (többéves) kapcsolatom még ma is tartana. Az a szerelem, amit már szerelemnek se mernék nevezni szépen kihalt, mert vettük a fáradtságot, hogy megismerjük egymást. És nyilvánvaló volt, hogy teljesen mások a céljaink az életben, más az értékrendünk, otthon teljesen másként szeretünk élni, más a bioritmusunk... Kb egy volt, ami stabil volt köztünk, az pedig a közös hobbi, az érdeklődés, hétvégi programok. Ez meg kevés, és tudtam, hogy nem leszek boldog vele, ha nem változik. Na de! Lehet valakitől elvárni, hogy megváltozzon? Ő ugyanezt várhatná tőlem... Szóval nem! Időben meg kell ismerni a másikat, és csak akkor házasodni, ha megfelel a másik ÚGY? AHOGY VAN! És ha ez megvan, kezdetben teljesen megfelel a másik, jó vele, tervezünk vele, akkor már nem fog váratlan változás történni. Hiába mondogatják sokan, hogy az ember az évek során változik.. Igen, így van, de olyan őrületes mértékű változások nem szoktak bekövetkezni senkinél... Mindenki öregszik, a kinézete változik, de ez meglepetés valakinek??? Ugyanígy az agy is érik, általábankomolyodik mindenki, leszokik erről-arról, lesznek új hobbijai, de igen kevés az olyan ember, aki mindig másmilyenné alakul... Az a kis változás meg az élet része, el kell fogadni a másikban, ahogy a mi változásunkat is elfogadja a párunk.

Na szóval tegye a szívére a kezét az, aki 30-40 év után boldogtalan a házasságában...: Mik voltak a fejében/szívében amikor házasodott? Alaposan ismerte a párját? Valóban szerette és elfogadta úgy ahogy van? Vagy pedig céljául tűzte ki, hogy mivel már a házastársa, "majd idővel megváltoztatja"? Na ugye, hogy a többségnél ez volt?!

És nyilván a másik nem változott úgy... És nyilván boldogtalan így mellette, addig is csak álboldogság volt, amolyan reménykedés, hazugság magának is...

Most meg egyszerű lelépni más valakivel...

Bár azért az olyan társ is érdekes lehet, aki 20 éven át tűr maga mellett egy nőt, aki nem szereti... Szóval nála is bajok lehetnek, ha nem dobta már rég ki...

Kérdező, ha most az elhidegülést, úgy érted, hogy nincs köztetek szerelem, akkor leírom az én tapasztalatomat.

Én a feleségembe rögtön beleszerettem, 20 évesek voltunk, de mérhetetlenül egymásba habarodtunk. Később gyerekeink lettek, kevesebb időnk volt egymásra, és kezdett elmúlni a szerelem.

40 évesen, én megkérdőjeleztem magamtól, hogy elváljak-e tőle? Elmúlt a szerelem, és meg is tettem. Mikor elváltam tőle, úgy éreztem hiányzik az egyik felem, ami kiegészítene, pedig éreztem, hogy nem vagyok már belé szerelmes, csupán szükségem volt rá. 2 év múlva újra elsikerült nyernem a bizalmát, és újraházasodtunk. Most se vagyok belé szerelmes, de nélküle nem tudok élni, nem tudom elképzelni nélküle az életemet. Mostanra már a gyerekeink felnőttek, mi meg együtt vagyunk még mindig, és attól függetlenül, hogy már nem vagyok belé szerelmes, szeretem őt, mivel az elmúlt évek alatt a részemmé vált.

Remélem tudtam neked segíteni az én történetemből.

46/f

Én csak azt nem értem, ha kihűlt a házasságod, miért vártál?

Nemhogy már rég váltál volna, vagy megjavítottad volna, nem te MEGCSALTAD a párod. Én ezt gerinctelenségnek tartom. Csak azután léptél ki a biztosból, miután lett egy másik biztos.

Nem baj ha az ember elvált valakitől, az már baj hogy hónapokig átverted, lényegében megcsaltad. Miért nem lehet előbb elvárni és aztán keresni a boldogságot? Miért kell így csinálni?

"Hónapok óta tetszik nekem egy férfi akivel tegnap végre sikerült összejönnöm"

Ez a megcsalás...(ha nem volt nemi aktus, akkor is)

Tudod az a szomoru a kovetkezo paroddal is el fog mulni a szerelem csak ido kerdes.

A hazassag es a huseg felnott dontesek kerdese.

Az elhidegules egy kis munkaval visszafordithato.

Egyhazassagon dolgozni kell a kapcsolat agatol nem mukodik.

Ha a te viselkedesed ugyanaz marad mint most es miert is valrtozna a lila kod eloszlasa utan ez a kapcsolat is kihul.